Az X190-es esemény

Milyen rövid-, és hosszú távú következményei lennének, ha telibe találná a Földet egy X-osztályú napkitörés? Részletes elemzésünk.

Előszó

1989-et írunk. Szinte senki nem hallott még internetről, kézben hordozható mobiltelefonról, vagy éppen GPS-navigációs rendszerekről, így nem is nagyon hiányoznának senkinek, ha egyszer csak működésképtelenné válnának.

Március 9-én egy masszív koronakitörés során a Nap plazmát és milliárdnyi apró, töltött részecskét lövell ki a Föld felé, amelyek március 13-án el is érik bolygónkat. Olyan heves sarki fény lángol fel az Egyesült Államok északi részén, hogy sokan pánikba esnek, egy esetleges szovjet, ballisztikus rakétákkal indított atomtámadás első csapásának vélve azt.

Kanadában, Quebecben drámai események sora veszi kezdetét, amelyek során mindössze 90 másodperc alatt összeomlik a teljes elektromos hálózat, 6 millió kétségbeesett és az események előtt értetlenül álló embert hagyva magára a hidegben és a sötétben. Hogy történhetett meg mindez? És megtörténhet máshol, vagy újra? Vagy ez volt a valaha észlelt legerősebb napkitörés? Szó sincs róla.

A Carrington-esemény

A legintenzívebb, valaha feljegyzett geomágneses vihar 1859-ben olyan heves volt, hogy a szokásos 3-4 nap helyett 18 óra alatt érték el a Földet a töltött részecskék. A nappali égbolt is látványosan kifényesedett, éjjel pedig kényelmesen lehetett olvasni; kívülről szemlélve úgy tűnhetett, hogy színes tűzbe borult az egész bolygó. Az északi fény még Hawaii, Mexikó és a Földközi-tenger szélességein is beragyogta az eget.

A sarkok közelében vett jégminták elváltozásai alapján ez volt az elmúlt 500 év legnagyobb kitörése, becslések szerint kb. 190-szer erősebb, mint a már önmagában is extrémnek számító skála X-fokozatának alsó határa, és több, mint 10-szer erősebb az 1989-es hatalmas áramszünet okozójánál.

Döbbenetes intenzitásával a Carrington-esemény az igazi, X190-es skálájú kitörés, amely statisztikai becslések szerint 500 évente ismétlődik - átlagosan. De megtörténhet a 2013-as naptevékenységi maximum idején is.

Mit okozott a Carrington-esemény?

A szép, színes égbolton, néhány legendás tengeri viharon és a gyerekcipőben járó távíró, illetve telefonvezeték-hálózat látványos szikráin kívül szinte semmilyen hatással nem volt a társadalomra vagy a gazdaságra.

Mivel nemhogy mobiltelefon, de még elektromos háztartási készülékek sem voltak, az elképesztő erejű geomágneses vihar a mindennapi életet szinte egyáltalán nem befolyásolta. Senkit nem zavart, hogy nem kapcsolt be a digitálisan időzíthető kenyérpirító, nem árammal működött a narancsfacsaró, sőt, még a garázsajtó kinyitása sem igényelt elektromos hálózatot. Nem volt szüksége ilyesmire a gőzmozdonyoknak sem, hogy haladjanak, a repülésirányítás hiányára pedig maximum a minduntalan eltévedő postagalambok panaszkodhattak.

Becslések szerint - ha a Carrington-esemény 1989-ben történt volna -, 6 millió helyett minimum 300-350 millió ember maradt volna azonnal áram nélkül, és nem csupán órákra, vagy napokra. Újra kellettt volna építeni a fejlett, magasabb szélességen fekvő országok távvezeték-, illetve az elektromos elosztó hálózatainak nagy részét, a leolvadt transzformátoroktól a kidőlt tartóoszlopokon át a szinte felrobbant diszpécserközpontokig.

Mit okozna ma a Carrington-esemény?

Napkitörések mindig is voltak és lesznek, felesleges nagy hisztit csapni emiatt - állítják sokan. "Szenzációhajhász média, amely felfújja mindennek a jelentőségét, hogy bulvárhírként tálalhassa" - teszik hozzá a nyugilények támogatói. "500 évente van, úgyis csak 350 év múlva lesz megint" - hesegetik el a vélt vagy valós rémképeket a statisztikai tudományok önjelölt szakértői.

És valóban, napkitörések mindig is voltak és lesznek, 11 évente váltakozó intenzitással - ezzel csak egyetérteni tudunk. Valami azonban nagyon megváltozott a legutóbbi 2 napciklus maximumai óta. És ez a különbség már-már túlcivilizált világunk szinte teljes lebénulását okozhatja.

Mi okozza a különbségeket?

Elsősorban az, hogy szinte észre sem vettük, milyen mértékben és milyen elképesztően gyorsan függővé váltunk saját technikai vívmányainktól.

A '90-es évek elején mindig, minden találkozót, programot, helyszínt és időpontot (valamint azok lekésése, vagy elkerülése esetére alternatív terveket is) előre egyeztezettünk mindenkivel. Mindig volt "B terv", hogyan találjuk meg egymást, ha mégsem úgy alakul, stb. Általában előre tájékozódtunk a találkozók környezetéről, a helyi lehetőségekről, és nem voltunk semmilyen kommunikációs eszközre utalva. Ma ennek már semmi, de semmi szükségét nem érezzük; hiszen mindenkinél van legalább 1, de néha 2 mobiltelefon, amivel dinamikusan és folytonosan át-, és újra lehet szervezni mindent, ha úgy alakul. Ez ugyanakkor az egyik legérzékenyebb pontunk is - a mobil kommunikáció.

Mobiltelefonok nélkül a ma felnövő generáció jelentős része zavarttá és tanácstalanná válik. De ne legyünk igazságtalanok - ugyanez igaz a már felnőtt, de az elmúlt másfél évtizedben elkényelmesedett, a reklámozók számára oly fontos 18-49 éves korosztály tagjaira is.

Ha durván akarunk fogalmazni, kijelenthetjük - a mobiltelefonok nyújtotta kényelem és biztonság hirtelen kiesése a társadalom nagy részénél olyan döbbenetesen erős elvonási tüneteket eredményezne, hogy az emberek szinte lebénulnának tőle.

A kezdeti sokkból a 30 felettiek korosztálya térne korábban magához, de ők sem elég gyorsan; egy ilyen esemény mindenképpen elhúzódó káoszt okozna önmagában is, össztársadalmi szinten.

Az első számú mumus tehát - a mobiltelefon-függőség.

De menjünk tovább. A '90-es években minden autóban volt papír alapú, nyomtatott térkép; és ha eltévedtünk, vagy nem ismertük pontosan az útvonalat, bármikor elővehettük azt. Ha távolabbi úti célunk volt, indulás előtt alaposan tanulmányoztuk a legfontosabb tájékozódási pontokat, környezeti viszonyokat és alternatív útvonalakat.

Most rácuppantunk egy aranyos, színes kis beszélő "izét" a szélvédőre, levakarjuk róla az MP3-lejátszó vagy az Angry Birds 3D képernyővédőjét, és rámutatunk egy címre vagy pontra - aztán vakon követjük az utasításokat. Menet közben általában halvány fogalmunk sincs róla, hogy hol vagyunk; talán még azt sem vennénk észre, ha körbe-körbe vezetne minket virtuális segítőnk a városban, vagy időnként átlépnénk az álllamhatárt, csak mert 300 méterrel rövidebb úgy a "gazdaságos" útvonal.

De ha egyszer csak megszűnnének a bájos és kedves "Túllépted a megengedett sebességet", "a következő lehetőségnél fordulj jobbra-balra",vagy "érkezés a célhoz" jellegű csevelyek, annak bizony következményei lennének. A következmények egyetlen vezetőre, vagy utasaira nézve csupán bosszantó kellemetlenséget jelentene; a forgalom egészére viszont katasztrofális hatással lehet.

Képzeljük el, mi történne, ha nem csak egyvalakinél, hanem az úton, vagy a városban közlekedő valamennyi járművön egyszerre szűnne meg a navigáció. És nem csak a személygépkocsikban, hanem az áruszállító teherautókon és hatalmas kamionok fülkéiben egyaránt.

Egy ideig sokan észre sem vennék, hogy eltévedtek - hamarosan viszont gyanús lenne, hogy nem érkezik új utasítás, a "GPS-vétel megszűnt" jelzésen kívül a navigációs készüléktől. Ráadásul a kamionok és teherautók egy része ezalatt behajt olyan helyekre is, ahol nem fér majd el, de megfordulni sem tud; és amikor mindenki rádöbben, hogy teljesen máshol van, mint szeretne lenni, percek alatt teljes lenne a káosz.

Egy világváros teljes forgalmát képes lenne 100%-ig lebénítani akár csak 10%-nyi olyan vezető, aki számított arra, hogy az aranyos, praktikus színes kütyü elkalauzolja majd őt - pedig nem. Annyira sokan vagyunk, és olyan vakon követjük a navigációs utasításokat, vélhetően bőven meglenne ez a tíz százalék - de talán még a 30% is.

A második számú mumus ezért a navigációtól való függőség.



Van azonban egy még ennél alapvetőbb függőségünk - és pedig csillapíthatatlan energia-igényünk. A mai háztartásokban szinte minden, amit használunk és amire valamiért szükségünk van, elektromos árammal működik. Való igaz, hogy ez két évtizeddel ezelőtt is így volt, de ha jobban belegondolunk, igenis vannak különbségek.

Akik már éltek akkor, némi nosztalgiával emlékezhetnek a '80-as, '90-es években még gyakori áramszünetekre. Volt valamiféle különleges hangulata annak, amikor minden fény kialudt közel-távol, és csak a szél süvítését, vagy a redőnyök csapkolódását hallhattuk a sötétben. Egyszerre volt izgalmas és félelmetes, néha pedig a maga furcsa módján szép és különleges élmény, amikor gyertyát gyújtottunk a konyhában, vagy a fürdőszobában, és csak vártunk, néha órákon át.

Akkor viszont fel voltunk erre készülve, és mindig volt előkészítve gyertya - ma ez már közel sem triviális. A másik, talán még ennél is nagyobb probléma a fűtési rendszerek modernizálódása. Ez is egy olyan probléma, amely szinte észrevétlenül költözött otthonainkba; sokan talán nem is tudják, de a modern, cirkulátorral működő fűtési rendszerek jelentős része biztonsági okokból egészen egyszerűen kikapcsol, ha nincs a vezérléshez szükséges hálózati feszültség.

Tehát, ha nincs áram, akkor nem csak áram nincs - hanem fűtés sincs. Még ha a mobilhálózat működne is, maga a telefon lemerül, és nem tudjuk feltölteni. Hideg lesz, sötét, és segítséget sem tudunk kérni.

A harmadik nagy mumus tehát az elektromos energiától való függésünk.

Vajon mit okozna mindezek hiánya, együtt?

Cikkünk egy elgondolkodató, néhányak számára talán tanulságos és érdekes tanulmány - vagy éppen gondolatkísérlet - kíván lenni, lépésről lépésre mutatva be, milyen következményi lehetnének, ha a mostani napciklusban következne be egy, a 150 évvel ezelőttihez hasonló napkitörés.

Akkor ez az elemzés végül is egy előrejelzés?

Még véletlenül sem. Az itt felvázolt forgatókönyv bekövetkezése valószínűtlen - de távolról sem lehetetlen. Kezdeti feltételként ún. "worst-case scenario"-kat fogunk vizsgálni, amelyek ugyanakkor hűen illeszkednek korunk társadalmi, gazdasági és szociológiai berendezkedéséhez, illetve tudományos-technikai lehetőségeihez.

Az elemzés egy idővonal mentén zajlik, ahol nem csak hazánk vagy az Egyesült Államok, hanem a fejlődő országok és a világ más tájain élők képzeletbeli sorsát is nyomon követjük.

Az idővonal

T-00:08:20 (azaz ~8 és fél perccel a kitörés előtt)

A Föld inercia-rendszeréből szemlélve lehetséges anomália jelentkezik a jövő idejű hipertér kvantumállapotában, központi csillagunk térirányában. Ha ezt érzékeli is bárki vagy bármi, az információ nem kerül nyilvánosságra.

T=0 (a kitörés pillanata)

Bekövetkezik a kitörés. A  fény a neutrínóknál kicsit visszafogottabb, de még így is közel 300 ezer kilométeres, másodpercenkénti sebességgel száguld a Föld felé; a plazmaállapotú gázok és a töltött részecskék jóval lassabban - "csupán" néhány millió kilométer/órás sebességgel követik őket. A szinte felfoghatatlanul hatalmas lökéshullám több tízezer kilométeres körben mindent letarol az útjában, ahogy közeledik felénk.

T+00:07:00 (7 perccel a kitörés után)

Senki sem sejti még, mekkora kitörés éri el a Földet, kevesebb mint másfél perc múlva.

T+00:08:15 (8 perc 15 másodperccel a kitörés után)

Az esemény fénye eléri a NASA Soho műholdját, amelynek kamerája azonnal "besül", és talán tönkre is megy -  de az utolsó előtti képkockákon még kulcsfontosságú információkat rögzít a kitörés struktúrájáról. Ezeket azonnal továbbítja az orbitális pályán keringő átjátszó műholdak felé, amelyek (most még) tökéletesen működnek.

T+00:08:19.9 mp (8 perc, 19.9 másodperccel a kitörés után)

Az esemény fénye, illetve a SOHO utolsó, még rögzített képkockái elérik a geostacionárius pályán keringő űreszközöket (ilyenek például a meteorológiai, vagy éppen távközlési, televíziós műsorszórást elősegítő műholdak). A nagy energiájú röntgensugárzás súlyos károkat okoz néhányuknál, de a többségük működőképes marad.

T+00:08:19.999 másodperc (a fény érkezése előtt néhány ezredmásodperccel)

Ha igaznak bizonyulnak a CERN-Opera legutóbbi kísérleteinek megdöbbentő mérései, elképzelhető, hogy néhány pillanattal az esemény látványa előtt megérkezik a kitörést kísérő neutrínók első, már detektálható hulláma a Földre. A kristálytiszta, ám jéghideg, szinte feneketlen Bajkál-tó mélyén most is működő szenzorhálózat aktiválódik.

T+00:08:20 mp (8 perc, 20 másodperccel az esemény után)

Jól láthatóan kivilágosodik az égbolt, a nappali fény szabad szemmel is sokkal vakítóbbnak tűnik hirtelen. Központi csillagunkat figyelő, optikai távcsövek kamerái is megörökítik az eseményt, és azonnal megjelenítik azt az űridőjárást figyelő obszervatóriumok képernyőin.

T+00:08:21:00 (8 perc, 21 másodperccel az esemény után)

Az ügyeletes kutatók számára egyetlen másodperc elég, hogy felfogják - valami rendkívüli történt. A filmekben ilyenkor elejtik a kávét, beverik a fejüket, véletlenül lenyelik a rágógumijukat, vagy valami hasonló butaságot csinálnak a laboratóriumot amúgy álmukban is jól ismerő tudósok; a valóságban inkább gyors megerősítést kérnek egy másik obszervatóriumtól az észlelésről, és előre kidolgozott riasztási protokollt követnek.

Az információt és a képeket a független megerősítésig - hivatalosan - nem hozzák nyilvánosságra.

T+00:08:35:00 (8 perc, 35 másodperccel a kitörés után)

Twitteren, Facebook-on vagy Google+-on megjelennek az első, még laikusoktól származó észlelések, amelyek futótűzként terjednek. -Ti is láttátok?", -"Káprázott a szemem?", -"Csak hallucináltam, hogy a Nap fényesebb lett?"

T+00:09:30 (kilenc és fél perccel az esemény után)

A közösségi oldalakon az ezzel kapcsolatos bejegyzések száma eléri az 1 milliót. 7-8 különböző, de leginkább mobiltelefonnal készített videófelvétel is terjed, amelyen csak annyi látszik, hogy az éppen filmezett kerti parti, gördeszkás verseny, vagy éppen esküvő közben kicsit (alig észrevehetően) kivilágosodik a háttér.

T+00:10:00 (tíz perccel az esemény után)

Nem hivatalosan, néhány csillagász és űrkutató reagál a Facebook-os vagy Twitteres kérdések rájuk zúduló özönére, és megerősítik, hogy "valami történt".

T+00:15:00 (negyed órával az esemény után)

A média komolyan érdeklődni kezd az esemény hátterével kapcsolatban, és hívások ezrei futnak be, immár nehezen megkerülhetően, az űr-időjárás nyomon követéséért felelős obszervatóriumokba. A kutatók még mindig egyeztetnek, de mivel más civil és állami szervek is megerősítik a látottakat, sajtóközleményt készítenek elő.

Az esemény rögzített képeit - bár egyelőre kommentár nélkül - közzéteszik valamilyen webes felületen.

T+00:20:00 (húsz perccel később)

Meteorológiai és egyéb környezeti szenzorok - mint például az időjárás-állomások UV- és napfény-mérői is - érzékelik a megnövekedett sugárzási szinteket. A televíziók még késlekednek - várják a hivatalos sajtóközleményt - de a hírportálok már vezércikként hozzák le a terjedő, kommentár nélküli képeket. A közösségi oldalak releváns bejegyzései elérik a 100 milliós nagyságrendet.

T+00:30:00 (fél órával az esemény után)

A bulvármédia (a várakozásoknak megfelelően) bejelenti a világvégét, és a koronakitörés felénk tartó anyagtömegét "Halálsugár"-nak hívja. Részleteket vágnak be a 2012. című filmből, és hirtelen kiderítik azt is, hogy elszámolták a maja világvégét - ugyanis az éppen most lesz, nem is 2012. december 21-én (ha éppen nem véletenül ez az aktuális dátum).

T+01:00:00 (egy órával az esemény után)

A NASA szűkszavú sajtótájékoztatót tart, amelyet már a hírtelevíziók döntő többsége élőben közvetít. Előre közlik, hogy ezúttal nem fogadnak kérdéseket a média jelenlévő résztvevőitől. Röviden bemutatják a felvételeket, és nagyon óvatosan fogalmazva "kiemelkedő jelentőségű eseménynek" nevezik a kitörést. Gyorsan hozzáfűzik, hogy egyelőre nem bocsájtkoznának találgatásokba azt illetően, hogy a kitörés milyen következményekkel jár majd itt, a Földön. A szóvivő hozzáteszi, hogy "nemzetközi kutatóintézetekkel folytonos élő kapcsolatot tartva egyeztetik a fejleményeket", és hogy hamarosan bővebb tájékoztatást adnak.

T+02:00:00 (két órával később)

A bővebb tájékoztatás természetesen egyelőre szóvirág, a következő órákban a tudósok és kutatók valójában inkább nemzetközi válságstábot hoznak létre, és ekkor kapcsolódnak be a folyamat koordinálásába különböző nemzet- és katasztrófavédelmi szervek. A válságstábnak két döntő jelentőségű feladata van; felmérni a veszély valódi mértékét, és a megszervezni a lehetséges óvintézkedéseket. Ennek részeként - bármennyire is hollywoodi klisé - a rendőrség, a tűzoltóság és a mentők mellett megjelenik a hadsereg is.

T+03:00:00 (három órával a kitörés után)

Elszórtan, lokális közösségekben (egyelőre csak elszigetelt kisvárosokban, ahol a helyi pletykának nagyobb hatalma van, mint a médiának) máris kitör a pánik és az emberek elkezdik felhalmozni a konzerveket, elemeket, gyertyát, vizet, tartós élelmiszereket. A rendőrség villámgyorsan cselekszik, így pánik egyelőre nem követel emberéleteket, és nem is terjed tovább. A világ józanabbik része még információkra vár.

T+05:00:00

A NASA és as ESA bejelenti, hogy hamarosan bejelentenek valamit.

T+08:00:00

Három óra telik el, és még mindig tűkön ülve várja a közvélemény a halogatott bejelentést. Ekkorra felébred mindenki, aki az esemény bekövetkeztekor a világ túlsó felén éppen mélyen aludt; immár szinte nincs is olyan tévé vagy rádió, amelynél ne ez lenne a vezető hír. 7 milliárd emberből 5 tudja, hogy valami baj van, csak azt nem, hogy mekkora.

T+08:30:00

A tudósok egymást megerősítve tájékoztatják a különböző államok vezetőit a helyzet súlyosságáról, és arról, hogy mindössze 3 nap maradt a cselekvésre. Ekkorra azonban teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy a katasztrófavédelmi szervek legfontosabb, és egyben legelső teendője nem az óvóhelyek kijelölése, vagy például az ivóvíz-elosztási hálózat megszervezése, hanem a megfelelő kommunikációs stratégia kialakítása.

Itt azonban szembekerülnek a klasszikus dilemmával - ha a valósággal szembesítenék a közvéleményt, azonnal világméretű pánik és káosz alakulna ki, ahol az emberek egymást agyontaposva igyekeznének elrejtőzni a "halálsugár" elől, összekeverve a bulvármédia szenzációéhes kommunikációját az elővigyázatossági intézkedések okaival. Ha viszont nem tájékoztatják megfelelően a lakosságot, akkor felkészületlenül éri majd őket a teljes kommunikációs, navigációs és energetikai infrastruktúra összeomlása, és ennek is beláthatatlanok a következményei.

A kommunikációs dilemma

Ez tipikusan az a helyzet, amikor tűz van egy moziban, vagy zsúfolt szórakozóhelyen, ami vélhetően tovább fog terjedni. Bőven volna idő mindenkit, biztonságosan és szervezetten kimenekíteni, de csak akkor, ha komolyan veszik a veszélyt és együttműködnek. Ehhez azonban tájékoztatni kell őket a veszélyről, akkor viszont mindenki elsőnek akar kijutni, és így elkerülhetetlen a tragédia.

Így tehát, bárhogy is döntenek, a végeredmény mindenképpen rossz. Nem azért, mert nem lehetne elkerülni a katasztrófát - hanem azért, mert az emberek egyszerűen nem elég érettek (vagy túl önzőek), hogy ne csak egyénileg, hanem nagy tömegként is belássák a fentiek igazságát. Az idő viszont fogy...

T+09:00:00

Mivel a beígért "részletes tájékoztatás" még mindig késik - éppen az előbbi dilemma miatt - valahol felröppen a hír, hogy a kormányok titokban már menekítik a legfontosabbnak vélt embereket a limitált befogadóképességű menhelyekre, a lakosságról pedig már régen lemondtak. Valaki flashmob tüntetést szervez a Fehér Ház elé, követelve, hogy tájékoztassák őket az igazságról.

A nemzetvédelmi szervek végül belátják, hogy a helyzet nem menthető sem a kommunikáció halogatásával, sem azzal, hogy kevésbé súlyosnak tüntetik fel a lehetséges következményeket.

Egy igen fontos szervezettel viszont nem hangolják össze megfelelően az időzítést, és ezért súlyos árat fizetnek a következő órákban.

T+09:15:00

Az FAA (Nemzeti Légiközlekedési Hatóság) mérlegelve a veszélyeket, olyan döntést hoz, amire 2001. szeptemer 11. óta nem volt példa; teljes és azonnali légtérzárat rendelnek el, amihez Európa és az összes fejlettt állam csatlakozik.

Erre azért van szükség, mert a magasan repülő gépek vannak a leginkább kitéve a megnövekedett kozmikus sugárzásnak - ha ennek maximumának pillanatában még mindig a levegőben vannak, több százezer ember kaphat az egészségügyi határértéket milliószorosan meghaladó dózist.

A pilóták azt az utasítást kapják, hogy a legközelebbi repülőtéren azonnal szálljanak le, függetlenül úti céljuktól.

T+09:30:00

A NASA és az ESA közös sajtótájékoztatója elkezdődik.

"Köszönjük, hogy eljöttek. Az éjjel/hajnalban/reggel/este egy X190-es erősségű napkitörés  történt, amelyhez hasonlót 1859 óta nem tapasztaltunk..." bemutatja a képeket, majd elmagyarázza, nagyon finoman és óvatosan - kerülve a pánikra okot adó kifejezések használatát - hogy miért, és miként érintheti ez a lakosságot.

A szóvivő amúgy is minden második mondatát azzal kezdi, és azzal is fejezi be, hogy "Semmi ok a pánikra, a helyzetet kézben tartjuk", valamint hogy "mindenki biztonságosan átvészelheti a krízist jelenlegi lakóhelyén is, ha betartják az elővigyázatossági intézkedéseket".

Ebben az az irónikus, hogy ez most - kivételesen - tényleg így lenne igaz.

A sajtótájékoztató vezetője lezárásképpen arra kéri az embereket, hogy ne kezdjenek el azonnal, egyszerre telefonálni, mert túlterhelődhet a hálózat.

T+09:45:00

Az emberek azonnal, egyszerre kezdenek telefonálni.

Túlterhelődik a hálózat és kitör a pánik.

T+10 óra

A pánikot nem önmagában a bejelentés, vagy a túlterhelődött mobilhálózat okozza. Sokkal inkább az, hogy a légtérzárlatot, illetve annak okait nem megfelelően kommunikálták, és ez most bosszulja meg magát igazán.

Az első pánikhullám így a repülőtereken éri el csúcspontját, ahol az úton lévő szeretteikért rettegő milliók világszerte csak annyit látnak az érkezési táblákon, hogy a "járat késik", "törölve", és hasonlók.

A kijelzők folytonosan váltanak át a baljóslatú üzenetekre, amelyek halálra rémítik a várakozókat. Az ilyen kiírások ugyanis - ha egy-egy gyanúsan elhúzódó késés után nem követi őket időben megfelelő tájékoztatás - általában az "eltűnt" majd a "lezuhant" szinonimájaként értelmezhetőek, pedig ezúttal nem erről van szó.


Az emberek össze-vissza rohangálnak a csarnokban, az információs pultoknál tülekedés alakul ki, amely esetenként verekedéssé fajul. Bár ekkorra a hangosbemondók folytonosan próbálják nyugtatni a tömeget, elmagyarázva, hogy a gépekkel semmi gond nincs, csak elővigyázatosságból máshol várakoznak - ezt a hatalmas hangzavarban és kiabálás közepette kevesen hallják meg. Akik mégis, azok pedig nem hiszik el.

Mivel a napkitörésről ők is értesültek, kialakul az általános vélemény, hogy a gépek nagy része már régen lezuhant, csak az illetékesek titkolják.

A szeretteik közben lázasan próbálják őket hívni a világ azon távoli pontjáról, ahol órákkal korábban biztonságosan földet értek - ám a hívás nem jut át a túlterhelt hálózatokon.

Kivételek

A fejlett világban mindössze két helyen nem alakul ki semmilyen pánik - ám homlokegyenest különböző okokból.

Japánban a katasztrófákhoz már hozzászokott emberek a rájuk jellemző végtelen önuralommal, tényszerűen fogadják a bejelentést, és fegyelmezetten megkezdik az előkészületeket a káosz elhárítására, a várható károk minimalizálására.

Észak-Koreában, amelynek lakossága gyakorlatilag hermetikusan el van zárva a külvilág információitól, az éppen hatalmon lévő diktátor úgy dönt, hogy ez remek alkalom a fanatizált katonaság és az éhező nép bevetésére. Minden létező állami hírcsatornán (hírcsatornából csak ilyen van), 24 órában, végtelenített adásként sugározzák a bejelentést - Dél-Korea kísérleti atomrobbantást hajtott végre (ettől fényesedett ki az égbolt), és várhatóan napokon belül EMI fegyverrel (melynek hatásai megegyeznek a napkitörésével), megtámadja szeretett hazájukat. Az elkeseredett, éhező lakosság támogatja a fanatizált katonákat, akik megindulnak déli szomszédjuk ellen.

T+12 óra

Az első pánikhullám lassan elül, a hatóságok végre részletes tájékoztatást adnak minden egyes repülőgép hollétéről, és végre felszabadul a mobilhálózat. Ismét lehet kommunikálni, a lakosság világszerte megkezdi a felkészülést.

A felkészülés - a hipermarketek készleteinek teljes felvásárlásán túl - egy többé-kevésbé szervezett kivándorlást jelent a nagyvárosokból, de ez még nem fejveszett menekülés; arra még két és fél napot várni kell. A nagyvárosokból kivezető utak megtelnek azokkal, akik úgy döntenek, vidéken vészelik át a legrosszabbat.

Ennek jó oka van, és ezt a társadalom higgadtabb rétegei be is látják - nem a napkitörés hatásai jelentik majd az igazi veszélyt, hanem éppen a pánikoló tömegek.

A kivándorlás lassan, araszolva, de biztonságosan folytatódik a következő 24 órában. Két embercsoport marad csupán a metropoliszokban - azok, akiknek valamilyen nagyobb, ám nem mozdítható értéket kell megvédeniük (pl. üzletét/kereskedését, vagy akár csak sarki kisboltját), és persze a sötétséget váró fosztogatók.

T+24 óra

A hatóságok óvatosan, lépésenként elkezdik részlegesen lekapcsolni az elektromos- és gázellátási infrastruktúra leginkább veszélyeztetett részeit.

Erre azért van szükség, mert a töltött részecskék milliárdjai hatalmas áramlökéseket indukálhatnak a nagyobb távolságokat átívelő, speciális geológiai környezetben lévő távvezeték-, illetve csővezeték-hálózatban, ami robbanásokhoz és tüzekhez vezethetne.

Ahol külön lehet választani, ott viszont nem kapcsolják ki például a közvilágítást biztosító alhálózatokat; éppen azért, hogy megelőzzék, vagy legalábbis csökkentsék a pánik, a káosz és a fosztogatások várható mértékét.

T+36 óra

A részleges áram- és gázkorlátozás fél nappal a lekapcsolás után kezdi éreztetni hatását; a lakások elkezdenek kihűlni. Az emberek rájönnek, hogy az egyetlen hely, ahol átvészelhetnek egy hosszú, akár jóval fagypont alatti hideg időszakot, az az autójuk. Ehhez persze benzin és gázolaj kell, ezért megrohamozzák a benzinkutakat.

T+48 óra

A roham 12 óra alatt teljesen kimeríti a kutak helyi készleteit, az utolsó néhány liter benzinért kisebb harcokat vívnak az elkeseredett autósok. A stratégiai készleteket - bár rendelkezésre állnak - nem tudják mozgósítani, mivel repülni nem lehet, az utakat pedig megtöltik a városokból menekülők.

Még nagyobb baj, hogy az üzemanyaghiány és a torlódás miatt a rendőrség sem tud hatékonyan intézkedni, nem is beszélve a mentőkről vagy a tűzoltókról.

Erre egyedül a hadsereg lenne képes, azt viszont egyelőre még vonakodik a kormány bevetni - jó okkal. A katonák megjelenése a civil városokban ugyanis csak fokozná a (most még kezelhető) pánikhangulatot.

T+72 óra

Még napközben megérkezik a lökéshullám, a milliárdnyi töltött részecske becsapódása gyakorlatilag leradírozza az égről a műholdakat. Megszakad a kapcsolat a Nemzetközi Űrállomással is.

A GPS-navigációs rendszerek egyetlen másodperc alatt összeomlanak, a cellainformációkra, és/vagy wifi-hotspotokra alapozó kiegészítők pedig az áramszünet miatt nem sok helyen segítenek.

A még működő elektromos hálózat 90%-a néhány másodperc alatt túlhevül, leolvad, felrobban vagy megsemmisül. Az atomreaktorokat már korábban leállították, ezért ilyen jellegű katasztrófától nem kell tartani; a csapás viszont tönkreteszi a hőerőművek, szélenergia-betápláló hálózatok nagy részét is.

A fejlett világ lakosságának, városainak nagy része áram és kommunikációs lehetőségek nélkül marad. Bár mindenki előre tudta, hogy így lesz, a társadalmi-szociális sokkhatás most kezd csak el igazán kibontakozni.

T+73 óra

A gáz- és olajvezetékek túlhevülnek és az óvintézkedések ellenére még így is ezrével következnek be kisebb-nagyobb robbanások. A robbanások tüzet okoznak, amely nem korlátozódik a városokra; Los Angeles, vagy éppen Szibéria mellett az erdők is lángra kapnak.

A tűzoltók azonnal reagálnak, először a városokban próbálják megfékezni az elharapódzó lángokat. Ez csak részben sikerül, ugyanis a tűzoltóknak sincs elég üzemanyaguk, és még ha lenne is, a teljesen bedugult városban lehetetlen eljutni a tűzfészkekig. A légi mentés és oltás továbbra is teljesen kizárt, a helikopterek ha akarnának, sem tudnának felemelkedni. Fedélzeti navigációs műszereik nem működnek, és kommunikálni sem lehet velük.

T+80 óra

Esteledik, és a tüzek által megvilágított, amúgy koromsötét utcákon hordákban gyülekeznek a fosztogatásra kellőképpen felkészült bandák. Még a felragyogó északi fény sem segít, mivel a nagyvárosok fölött áthatolhatatlan felhőként gyűlik össze az égő autók, gumiabroncsok füstje.

Mindenki tudja, hogy ez a terror éjszakája lesz.

T+81 óra

Besötétedett, a rendőrség tehetetlen. A boltok tulajdonosai menekülőre fogják, amint a kirakatokat elkezdik bezúzni baseball ütőkkel és egyéb harci eszközökkel felszerelt hordák. Szedett-vedett, önkéntes hadseregek szerveződnek a kisebb-nagyobb városokban, hogy saját szájízük szerint védjék meg a közrendet.

Vidéken a nyaralók és gazdaságok tulajdonosai töltött fegyverrel kiülnek a tetőre, és mesterlövészként lőnek mindenkire, aki - ha még oly ártatlan okból is - a házuk közelébe kerülnek. Rengeteg ártatlan ember leli halálát, aki csupán segítséget szeretne kérni, és esze ágában sincs fosztogatni.

Ráadásul a hegyekből előkerülnek az amúgy szektaként működő, félkatonai szervezetek, és saját kis háborút rendeznek maguknak.

T+83 óra

Miközben elvileg a közrendet védik, az önkéntes, félkatonai szervezetek egymással is összecsapnak. Néha egyszerű félreértés miatt (fosztogatóknak nézik a másik csoportot), de az is lehet, hogy csak némi lövöldözésre vágynak. Az utcák csatatérré válnak.

T+84 óra

A rend helyreállítása érdekében bevetik a hadsereget.

T+85 óra

Tankok vonulnak be a nagyvárosok utcáira, és elfoglalják a stratégiai fontosságú sarkokat, tereket, sikátorokat. A hadsereg - bár rendelkezik rövid hatótávolságú adó-vevőkkel - meglehetősen szervezetlenül reagál, mivel a Pentagonnal ők sem tudnak kapcsolatba lépni.

T+90 óra

Észak-Korea élve a lehetőséggel megindítja megelőző csapásait a haragos ellenféllel szemben. A nagy sietségben sikertelen az akció, az egyetlen működőképes atomtöltet a támadó ország területén reked, a szétszóródó radioaktív anyag sugárszennyezést okoz.

Egy másik háborús körzetben is elpattan a húr, megelőző atomcsapást mérnek titkon fegyverkező szomszédaikra. Minderről az Egyesült Államok és a NATO hadvezetése értesül ugyan, de tehetetlen - az információ el sem jut a saját városaik védelmével elfoglalt csapatokhoz.

T+92 óra

Hajnalra a hadsereg visszaveszi az ellenőrzést a legnagyobb városok felett, vidéken folytatódnak a zavargások. New York, Los Angeles, London, Párizs és a többi metropolisz kísérteties látványt nyújt. A távolból robbanások, néha elfojtott kiabálások hallatszanak, de az utcákon már semmi sem mozdul. Füst lebeg mindenhol.

T+94 óra

A kommunikáció részben helyreáll, ekkor értesülnek a kivezényelt alakulatok a világméretű krízisről. Az anyahajókat a háboruzó országok tengereire irányítják. Útközben "véletlenül" - egy győzelmi mámorban eszét vesztett tábornok parancsára - irányított rakétákat lőnek ki egy tróposi ország elnöki negyedére és még néhány stratégiailag fontos pontjára.

T+100 óra

Japánban, bár a 2011-es cunaminál is sokkal súlyosabb károkat okozott a napkitörés, ám az épületek és az infrastruktúra sérüléseit nem követte sem pánik, sem káosz. Nem fosztogatott senki, Tokióban a tűzoltók azonnal és hatákonyan fékezték meg a lángokat.

T+1 hét

A háborúban védekező állam ellentámadásában 3 nap alatt lebombázza a támadó államot, az Egyesült Államok pedig ekkor már beavatkozhatna a konfliktusba, de ennek ekkor már semmi értelme. A Közel-kelet romokban hever, ám győzelmet senki sem aratott, és senki sem fog meggazdagodni a diktatúra szerencsétlen áldozatainak megsegítésén.

A vezető nélküli, mélyen vallásos, ám kultúrálisan épp oly mélyen megosztott iráni társadalom évekig tartó anarchiába süllyed. A kutak lángolnak, az olajkitermelés megszűnik. A nyersolaj világpiaci ára 50%-kal nő egy hét alatt, majd további 70 %-al fél éven belül.

Miközben a világ a sebeit nyalogatja, Japán megkezdi az újjáépítést.

T+2 hét

Részben újraindul a légi közlekedés, az utakról elkezdik eltakarítani a roncsokat. Néhány helyen visszakapcsolják az áramot és a gázt.

T+1 hónap

Japán 30 nap alatt befejezi az elektromos-, távközlési és cseppfolyós energiahordozó csővezeték-hálózat teljes újjáépítést - sőt, modernizálását.

Az Egyesült Államokban és Európában ráébrednek, hogy ideje lenne megtervezni az újjáépítési munkálatok elkezdését.

T+3 hónap

Az infrastruktúra 50%-a helyreáll a fejlett országokban, legalábbis a nagyvárosokban. Vidéken a helyzet továbbra is elkeserítő - és a lakosság jól tudja, hogy még sokáig így is marad. A tanyák és a kisebb, háztáji gazdaságok vannak a legjobb helyzetben; mivel ők teljesen önellátóak is lehetnek. Minden szükséges élelmiszert saját maguk termelhetnek, sőt - ha rendelkeznek szélgenerátorral, vagy napelemmel - előbb kapcsolhatják vissza tévéiket, mint a metropoliszok lakói.

T+6 hónap

Dél-Amerika is kezd magához térni, Európában és az Egyesült Államokban vidéken is normalizálódik a helyzet. 80%-ban helyreáll az infrastruktúra.

T+1 év (2014)

99%-ban helyreáll minden infrastruktúra.

Megszületnek az első becslések a károk nagyságáról, amelyek az USA GDP-jének legalább ötszörösét (msá becslések szerint ötvenszeresét) teszik ki világszerte. A helyreállítás várható költségei 300 és 500 ezer milliárd dollár között mozognak.

Nemzetközi program keretében szakértőkből álló kutatócsoport jön létre, amely azt vizsgálja, hogyan lehetne a jövőben elkerülni a hihetetlen pusztítást. A tudósok között nem csak csillagászok, vagy energiaipari mérnökök vannak, hanem társadalmi-gazdasági szakértők, közgazdászok és pszichológusok is.

T+2 év (2015)

Egy év elteltével a bizottság egy 2400 odalas kötetben közzéteszi előzetes jelentését. Az anyag már most számos olyan tervet és ajánlást tartalmaz, amellyel hatékonyan ki lehetett volna védeni a károk döntő részét.

Az Európai Űrügynökség felgyorsítja a GPS-hálózatait kiegészítő, attól függetlenül működő Galilei navigációs rendszert, Kína pedig egy harmadik hálózattal csatlakozik, saját műholdjaival.

Az ajánlások nyomán világszerte új törvények és rendeletek születnek, amelyek - kifejezetten ilyen célú építészeti és tervezési szempontokat, követelményeket támasztanak a kritikus energetikai- és kommunikációs hálózatok működtetésével és kivitelezésével kapcsolatban.

T+3 év (2016)

Az ajánlások egy része ténylegesen beépül az elektromos hálózatba és az egyéb, kritikus infrastruktúrákba. Valóban védettebbé válik az emberiség.

T+5 év (2018)

A katasztrófa emléke lassan halványulni kezd, eközben teljesen új technikai eszközöket fejlesztenek ki, amelyek nagyban segítik életünket. De a napkitörések hatásaival szemben épp oly védetlenek, mint a gáz-, víz-, vagy áramellátási rendszer korábban. Az új eszközökre még nem vonatkoznak a szigorú tervezési elvek, hiszen olyan technológiákról van szó, melyek még nem is léteztek 5 évvel korábban...

T+11 év (2024)

A következő napciklusban megint bekövetkezik egy - az előzőnél jóval kisebb - X-osztályú napkitörés. Az átalakított infrastruktúrák jól vizsgáznak, néhány apró kellemetlenségen kívül semmilyen jelentősebb fennakadás nem tapasztalható.

A mérnökök és vezetők elégedettek, az emberiség globálisan abba a - hamis - illúzióba ringatja önmagát, hogy soha többé nem lehet baj - már ami a napkitöréseket illeti.

T+15 év (2028)

Felnőtt korba lép egy új generáció, amely a napkitörésre szinte egyáltalán nem emlékszik, csupán halovány, gyermekkori álomként. Számukra mindaz már a távoli múlt homályába vesző történelem.

T+18 év (2031)

Elterjednek azok a - már ma is létező, de még kísérleti stádiumban lévő - mindennapi életünket segítő eszközök, amelyek közvetlenül agyhullámainkkal irányíthatóak (ilyenek ténylegesen működnek laboratóriumi körülmények között már most, 2012 hajnalán is).

T+22 év (2035)

Újabb napkitörés az új napciklusban, és a történelem ismétli önmagát. Hiába védettek a már-már antiknak tűnő mobilhálózatok, senki nem használja őket.

Az új kommunikációs eszközöknek ugyanis egyszerűen nincsen kezelőfelülete - se nyomógombjai, se érintőképernyője. Minek lenne?

Egy leheletvékony kontaktlencse közvetlenül a retinánkra vetíti a képet, a hívásokat pedig úgy intézzük, hogy csak rá kell gondolnunk arra, akivel kapcsolatba akarunk lépni. Ez a hiperérzékeny technológia csodálatosan működik is. Egészen a következő napkitörésig...

Zárszó

Vajon mennyire életszerű a fenti forgatókönyv?

Ahogy cikkünk elején írtuk, kiindulási alapja az ún. "worst-case scenario" (legrosszabb-lehetséges-forgatókönyv), amely valószínűtlen ugyan, de nem kizárható.

Sokan talán úgy érezhetik, hogy a következtetések még ilyen esetben is durva túlzások; ám sajnos az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy társadalmi-szociológiai oldalról korántsem vagyunk olyan helyzetben, hogy túlértékelhessük emberi reakcióink humánus, etikai vonatkozásait.

Például, sokan közülünk elképzelhetetlennek tartják, hogy fejlett és civilizált nagyvárosainkban fosztogatások kezdődjenek csak azért, mert áramszünet van.

Ez azonban szintén csúfos tévedésként dédelgetett illúzió - 1977-ben és 2003-ban New Yorkban ugyanis pontosan ez történt, amikor kialudtak a fények. Tíz perccel az áramszünet kezdete után törték be az első kirakatokat, amit több ezer üzlet kifosztása és szétverése követett.

Mindössze tíz perc kellett ahhoz - ráadásul a nyugati kultúra egyik központjában - hogy civilizáltnak hitt társadalmunk nem elhanyagolható hányada úgy érezze - a szabadrablás nem is olyan rossz dolog. A legrémisztőbb, hogy a fosztogatásokba olyanok is bekapcsolódtak, akik korábban soha, semmilyen törvényt nem szegtek meg; ám a feldúlt üzletek kirakataiból kilógó, "szabadon elvihető" plazmatévéknek még ők sem tudtak ellenállni.

Akkor most mennyire is vagyunk civilizáltak?

Megvizsgálhatjuk a menekülési dilemmát is, amely egy-egy moziban, színházban, vagy zsúfolt szórakozóhelyen ma is épp úgy, újra és újra bekövetkezik, a világ minden táján.

A csordaszellem (mely igen csúnyán hangzik), még a legintelligensebb, legértelmesebb embereket is elragadja. Hiába tudja ép ésszel mindenki, hogy mindenki megmenekülhetne, ha nem kezdik el egymást taposni, mégis elkövetjük ezt a hibát.

Ez ugyanis - akárcsak a szabadrablásos fosztogatás - mélyen belénk épült ösztönök, amelynek evolúciós okai vannak. Évezredekkel, vagy akár évmilliókkal ezelőtt is az élte túl, aki minden élelmet megevett a többiek elől, és aki együtt maradt a tömeggel, így zavarva össze a rájuk leselkedő ragadozókat.

Emberi mivoltunknak kétségkívül számos pozitívuma és hatalmas érzelmi értékei vannak. A humanitás értékei persze nem kérdőjelezhetőek meg; úgy tűnik azonban, hogy extrém körülmények között hajlamosak vagyunk arra, hogy visszasüllyedjünk ösztönlényekké.

És hogy ilyen helyzetbe hozna-e minket egy X-skálájú, rendkívüli erősségű napkitörés?

Reméljük, sosem tudjuk meg.


/Nagy Gergely/
/Időkép.hu/

A titokzatos olajember ismét feltűnt

Ezúttal egy igazi X-aktába illő történetet hoztam:

Malajziában, az eldugott kis falvakban máig sok legenda tartja magát - egyebek közt az Olajember nevezetű mitikus lényé, aki éjszaka tűnik fel, és fiatal nőket rabol.

Bár a titokzatos lényt évtizedek óta látni vélik, még soha nem sikerült elkapni - a múlt hónapban ismét feltűnt, nem kis riadalmat okozva Melaka lakóinak körében.


Az újságok is megírták, a rendőrség is keresi

A The Star című helyi lap több szemtanút is megszólaltatott, akik látni vélték az Olajembert. Egy ottani lakos állítása szerint a fekete alak házakra kapaszkodott fel, majd egyik tetőről a másikra ugrott úgy, ahogy arra egy ember nem lenne képes.

"Lehet ezzel viccelődni, de ez nagyon is komoly dolog. Minden családnak vannak itt fiatal lányai" -mondta egy szemtanú.

A helyiek rémületét jól példázza, hogy nem elégednek meg a rendőrség védelmével, saját őrjáratokat is szerveznek, és macsétákkal felfegyverkezve keresik a szörnyet, ami egyesek szerint természetfeletti lény, mások szerint egy boszorkánymester, aki fekete öltözetet hord, hogy olyan sötét legyen, mint a saját lelke.

Malajziában együtt élnek a természetfelettivel


Malajziában a helyiek körében máig több különös lény legendája tartja magát, bár jelenleg az Olajember alakja a legismertebb és legrettegettebb.
Az Orang Bati-ról készült rajz

A helyiek Orang Minyak-nak nevezik az olajembert, de az Orang Ekor alakja is ismert - ez egy olyan ember, akinek farka nőtt. Az Orang Gadang egy körülbelül öt méter magas, szőrös lény, nevezhetjük "szumátrai Nagylábnak", amivel erősen összefügg az Orang Pendek legendája, mely egy több méter magas majomember, akit legtöbbször Szumátrán figyeltek meg (talán csak az észlelések közötti távolság miatt kapott egy azon lény két nevet -Szerk), az Orang Bati pedig egy bőrszárnyakkal repülő ember, aki a legendák szerint vulkánokban rak fészket magának.

Az Olajember jól illik ezeknek a mitikus lényeknek a sorába, ám a többiekkel ellentétben, akik egyesek szerint csak a mesékben szerepelnek (Ahol füst van, ott tűz is van. Ha él a legenda, akkor elvileg ezeknek a lényeknek létezniük kell, az embernek csak úgy nem pattannak ki a fejéből 5 méter magas majomemberek! xD -Szerk), őt rendszeresen látni vélik a helyiek, és míg néhányan kételkednek a létezésében, sokan nagyon is valós veszélyként tekintenek a sötét alakra, aki nőket rabol az éjszakában.

/femina.hu / Global Mysteries/

Vége az internet szabadságának - Aláírták az ACTA-t

Magyarország huszonegy európai uniós tagállammal együtt csütörtökön Tokióban aláírta az ACTA (Anti Counterfeinting Trade Agreement) nevű kereskedelmi megállapodást, melynek célja a hamisítás elleni nemzetközi fellépés megvalósítása. Az egész kontinensen tiltakozások övezték az egyezmény elfogadását, Lengyelországban az utcára vonultak az ACTA ellen tüntetők. Az EU-tagok közül csak Ciprus, Észtország, Szlovákia, Németország és Hollandia nem írta alá az egyezményt, de nyilatkozataik szerint ezt ők is rövidesen megteszik.

A megállapodás célja a szellemi tulajdon védelmének megvalósítása, valamint az online kalózkodás és a szoftverhamisítás elleni harc kiszélesítése. Ellenzői szerint az ACTA rosszabb, mint a sokat vitatott és a széleskörű tiltakozások nyomására egyelőre félretett SOPA, mivel arra bíztatja az internetszolgáltatókat, hogy mindenféle jogi megkötés nélkül tartsák fenn a rendet a neten.

Az ACTA a tárgyalások kezdete óta a viták kereszttüzében áll, többek közt aggodalmak hangzottak el az ügyben, hogy bevezetésével sérülnek az EU-s adatvédelmi irányelvek. A leginkább vitatott paragrafus módot az államoknak az úgynevezett „három esélyes szabály” bevezetésére, amely szerint le kell tiltani azoknak a felhasználóknak az internet-hozzáférését, akik két figyelmeztetés után is folytatják az illegális tartalmak letöltését, továbbá ilyen esetekben a hatóságok a felhasználók személyes információinak kiadására kötelezhetik a szolgáltatókat.

Ezzel, és a magyarországi vonatkozásokkal kapcsolatban a következőket írja a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület:

Az ACTA a hamisított és kalóz termékek határon átnyúló kereskedelméhez kapcsolódó kihívásokkal összefüggésben a részes államok közötti együttműködést, a hatóságok jogérvényesítő tevékenysége során kialakult „legjobb gyakorlatok” összefoglalását és a jogérvényesítést szolgáló intézkedések terén közös jogi keretszabályok felállítását célozza. A megállapodás a határokon alkalmazandó intézkedések, a polgári jogi és büntetőjogi jogérvényesítési eljárások, valamint a digitális környezetben elkövetett jogsértésekkel szembeni jogérvényesítés tekintetében tartalmaz jogi minimumszabályokat tartalmazó rendelkezéseket. Látni kell azonban, hogy ezek sem az uniós, sem a hazai jogszabályok módosítását nem teszik szükségessé, mivel mindkét normarendszer jelenleg is megfelel az ACTA-ban előírt kötelezettségeket (sőt, egyes területeken meg is haladják azokat).

Az ACTA-val kapcsolatban leggyakrabban elhangzó kritikákkal ellentétben a megállapodás nem írja elő a részes államok számára, hogy kötelezzék az internetszolgáltatókat azon felhasználóik internetes kapcsolatának a letiltására, akik többszörösen online szerzői jogi jogsértést követnek el, és a megállapodás rendelkezései az alapvető jogok, mint a szólásszabadság, adatvédelem tiszteletben tartása mellett kívánják a szellemi tulajdonjogok érvényesítését hatékonyabbá tenni.

Bár az aláírás már megtörtént, az EU-ratifikáció még hátra van, és a SOPA „félreállításának” sikerén felbuzdulva a különböző ellenző csoportok nagy nyomást fejtenek ki az Európai Parlamentre annak érdekében, hogy a képviselők ne fogadják el az ACTA-t.

Lengyelországban több mint tízezren vonultak az utcákra, hogy tiltakozzanak az egyezmény aláírása ellen, miközben az Anonymous hackercsoport lengyel tagozata számos kormányzati weboldalt megbénított. Csütörtök délután egy állítólagos hasonló támadás miatt az Európai Parlament honlapja is leállt egy időre, de már ismét működőképes. Jérémie Zimmermann, polgárjogi aktivista további ellenállásra buzdít minden uniós állampolgárt, mivel a kormányok szerinte kijátszották a demokratikus eljárási rendet ezen „drákói elnyomó intézkedések kikényszerítése” érdekében.

Az Európai Parlamenten belül is sokan kritizálják az egyezményt. A kalózpárti Christian Engstrom egyenesen azzal vádolta a lengyel közigazgatási minisztert, Michael Bonit, hogy hazudott a lengyel népnek az ACTA aláírásának biztosítása érdekében. A Global Voices hírportál információi szerint Boni azt nyilatkozta, hogy már túl késő kihátrálni az egyezményből, mivel azt a többi európai állam már aláírta, azonban a nyilatkozat elhangzásának idején ez még egyáltalán nem volt igaz.

A Zöld Párt képviselője, Ska Keller szintén ellenzi a megállapodást: „Az ACTA rossz megoldás, és vissza kell utasítani. De még nem hangzott el az utolsó szó az ügyben: innentől az Európai Parlamenté és a nemzeti parlamenteké a terep, hogy elmondják véleményüket a ratifikációs folyamat során.” A következő hetekben jogi szakértők, civil csoportok és ipari bizottságok mondják el véleményüket az egyezményről. Ezeket megfontolás alá veszi a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, majd benyújtja végső jelentését a parlamentnek arról, hogy aláírásra javasolja-e a megállapodást. Ezt követően pedig a képviselők kezében van a dolog, akik végső szavazással döntenek az ACTA elfogadásáról vagy elutasításáról.

Az EU országain kívül az egyezményt eddig már aláírta az Egyesült Államok, Ausztrália, Kanada, Japán, Marokkó, Új-Zéland, Szingapúr és Dél-Korea.

/ipon.hu/

Morozov szerint az összeesküvés elméletek cenzúrázását a Google végezze

Soros György Open Society intézetének volt és a Stanford Egyetem jelenlegi munkatársa, Jevgenyij Morozov arra bíztat, hogy a Google és más keresőmotorok vállalják magukra a gondolatrendőrség szerepét és mostantól figyelmeztessék a felhasználókat az „összeesküvés elméleteket” tartalmazó oldalak meglátogatásának veszélyeire. Ilyen elméletnek minősíti például, hogy a globális felmelegedésnek nem elsősorban az emberiség az okozója, amit mellesleg ma már egyre több ember igaznak gondol.

Morozov, akinek önéletrajzából egyértelműen kirajzolódik, hogy jó kapcsolatokkal rendelkező bennfentesről van szó, leírja milyen remek eszköz az Internet a „globális felmelegedést tagadó” vagy például az „oltásellenes mozgalom követői” számára és felszólítja a Google-t, hogy biztosítson „társadalmilag felelős módszert” melynek segítségével, azaz a keresési találatok módosításával, ki lehetne szorítani az ilyen elméleteket az Internetről.

Szerinte „át lehetne alakítani a keresőmotorokat, hogy felelősebb módszerekkel állítsák össze indexeiket és nagyobb beleszólást engedjenek maguknak a találatok prezentálásakor a „globális felmelegedés” vagy „oltások” kifejezésekre történő kereséseknél. A Google már most is rendelkezik egy keresőszó (kifejezés) listával, amire rákeresve a felhasználók zömét áltudományokkal és összeesküvés elméletekkel foglalkozó oldalakra küldi, miért ne lehetne ezeket a kereséseket a normál keresésektől eltérő módon kezelni? Így az eddigi eljárás helyett a Google nem a szokásos találatokat adná ki, hanem mondjuk egy figyelmeztetést jelentetne meg a találatok felett, óva intve a felhasználót az érintett oldalaktól, felajánlva egy elismert oldalakból összeállított alternatív listát, hogy az illető felelős döntést hozhasson a kérdésben.”

Morozov belátja, hogy egy ilyen lépés esetén felmerülne a vád, hogy a Google a „gyógyszeripari óriásokat és Al Gore-t” támogatja, de szerinte „az intézkedés megéri ezt a kockázatot.”

A felvetés kísértetiesen emlékeztet Cass Sunstein „kognitív beépülés” elméletére, amellyel Obama elnök információs ügyekért felelős tanácsadója az ellentmondásos weboldalakat próbálja legyűrni (beleértve olyan oldalakat is például, amelyek azt hirdetik, hogy a napfény egészséges). Sokak által kigúnyolt értekezésében Sunstein „megoldásai” között felveti, hogy a politikai oldalakat kötelezni kellene rövid felugró üzenetek megjelenítésére, amelyek „az ellentétes véleményt prezentálnák egyszerű formában.” Azt is követeli, hogy a más véleményen levőkre különadót vessenek ki, vagy egyes elméleteket egyszerűen tiltsanak be.

Kifejezetten felhatalmazni a Google-t, ami mára tulajdonképpen az Internet kapuőrévé vált és sokszor már eleve a még el sem fogadott SOPA törvényhez hasonló módon cenzúráz, hogy eldöntse mely politikai vagy tudományos pozíciók számítanak elfogadhatónak és melyek tartoznak inkább az összeesküvés elméletek kategóriájába, a gondolatszabadság súlyos megsértése és egy kínai stílusú diktatórikus hatalom érzetét kelti.

A Morozov által felhozott két példa ráadásul, a globális felmelegedés emberi eredete és az oltások káros hatása, sok millió ember, köztük számos tudós szerint híven tükrözi a valóságot és tudományosan megalapozott.

A legújabb felmérések szerint az amerikaiak egynegyede úgy gondoja, az oltások nem biztonságosak és sok esetben autizmust okoznak.

Morozov kirohanása természetesen csak egy a sok támadás közül, melyek az Internetet a hatalmi propaganda egyszerű visszhangjává akarják változtatni, kirekesztve minden egyéb hangot, ami kizárólag a nagy gyógyszergyáraknak és a globális felmelegedés hisztériából élő testületeknek, egyszóval az elitnek kedvez.

Az információs háború újabb csatája ez, amelyben a hatalom vesztésre áll, ahogyan ezt Hillary Clinton is beismerte, és most már nemcsak egy „Igazság minisztériumot” akar az Internet számára, hanem azt is, hogy ennek kapuőre maga a Google legyen.

/Infowars.com / Idők jelei/

Továbbra is kitartok a véleményem mellett, miszerint ez a nagyfokú cenzúra, és az információk korlátozása valójában a már rég elfogadott SOPA hullám, és bizony valami olyasmi gigantikus dolog készül, amiről nem nem csak, hogy nem akarják, hogy tudjunk,(ilyenből elég sok van, de sosem kellett ilyen eszközökhöz nyúlni) de ezért mindent el is követnek, hogy az internetről se szerezzünk tudomást az eseményről, bármi is lesz. De hogy ha az amerikai hatóságokat, mentőket és tűzoltókat is készítik az Anunnakik érkezésére, akkor már lehet sejtésünk, hogy mi is készül.

És azért el is gondolkodtató, hogy hirtelen ekkora gondot fordítanak a -szerintük- "őrült összeesküvés teóriák" cenzúrázására. A gondolat-terror cenzúra ilyen szintjével a kommunizmus óta nem találkoztunk. Egy gyanútlan átlagemberben, vagy akár egy megrögzött szkeptikusban is fel kell merülnie a kérdésnek, hogy ha tényleg teljességgel alaptalanok azok az összeesküvés elméletek, akkor vajon miért akarják ennyire elrejteni az emberek elől? Miért cenzúráznak pár "buta képzelgést", ha az nem a valóság? Megmondjam miért? MERT A TÖBBSÉGE IGAZ. És aki aktívan és rendszeresen kutat, az tudja is, hogy igazak. Azért írtam, hogy "többsége", mert mindig van pár olyan, aki előhozakodik egy spagettiszörny szintű elmélettel, az ilyenek egyes esetekben lefizetett dezinformáló ügynökök akiket a magunkfajta intelligens kutatók lejáratására használnak.(Na jó ez az utolsó lehet, hogy kicsit erős volt. :| )

Kár, hogy az alvó közönség ezekről az információkról nem is tud, és a google cenzúrának "hála" talán utána se tud keresni. Én csak őket sajnálom, mert tőlünk a megszerzett tudást elvenni úgysem tudják.

Kísértetjárás a debreceni Dobozi lakótelepen

Debrecenben a Dobozi lakótelepen állnak azok a panelházak, melyek a hatvanas években egy korábbi temető helyére épültek. A Fényes udvar tízemeleteseibe a debreceni szóbeszéd szerint máig visszajárnak kísérteni a szellemek. A szokatlan jelenségek főleg az átadás utáni első években mutatkoztak, de rémtörténeteket még ma is hallani.

Az idősebb lakók úgy tudják, hogy a Dobozi temetőt nem számolták fel teljesen. Az elhunytakat, akiknek megvoltak a hozzátartozói, atszállíttatták a nagyerdei Köztemetőbe, ám akadtak gazdátlan sírok is, amelyeknek vagy nem találták meg a gondozóit, vagy nem is keresték. Így sok sírhelyet egyszerűen eldózeroltak. A Fényes udvarban nevelkedett fiatalabb lakók közül többen is úgy emlékeznek vissza gyerekkorukra, hogy a homokozóban ásás közben, nem ritkán találtak emberi maradványokat, főleg kar és lábszár csontokat, de néha még koponyát is.

Valamint arról is beszámoltak, hogy olykor furcsa hangokat hallottak, máskor kisebb tárgyak estek le megmagyarázhatatlan módon a polcokról vagy asztalokról. De találkoztunk olyan lakóval is, aki arról mesélt, hogy még mostanában is előfordul, hogy különös érzés fogja el, mintha valaki mellette állna, pedig teljesen egyedül van, ráadásul ilyenkor hűvösnek érzi a levegőt maga körül. Ugyanez a lakó olyan esetről is beszámolt, mikor a Tv készüléke teljesen magától kikapcsolt, máskor a mennyezeti lámpájának izzói kezdtek el érthetetlen okokból vibrálni. Érthető módon, az illető minden esetben nagyon megijedt és kiszaladt a lakásából.

A lámpahunyorgást és a különböző elektromos jelenségeket viszont feszültség ingadozás is okozhatja. Azonban tekintettel a gazdátlan és exhumálatlan tetemekre, előfordulhat, hogy valóban „élnek” még szellemek a lakótelepen.

/paranormal.hu/

Globális internet cenzúra? A SOPA, a PIPA és az ACTA

Úgy vélem, elérkezett az ideje, hogy kicsit átbányásszuk ezt a netcenzúrát, mivel a helyzet kezd tarthatatlan lenni.

Először is a definíciók:

S.O.P.A.: Stop Online Privacy Act, (állítsuk meg az online kalózkodást) Egy törvény tervezet, melynek lényege, hogy az amerikai kormányhatóságok leállíthatnak bármilyen oldalt, amin olyan kép, videó, vagy hanganyag található, mellyel szerzői jogsértést követ el az oldal üzemeltetője. Még ha csak olyan link is található rajta, mely egy jogvédett tartalomhoz vezet.
P.I.P.A.: Protect IP Act a SOPA ázsiai verziója, mely már működik.
A.C.T.A.: Anti-Counterfeiting Trade Agreement, Az európai verzió, még csak elviekben létezik, de már nem kell sok, hogy megjelenjen.

Nem tudom emlékszünk-e még a NWO (Új világrend)-hez vezető útra:
  1. Megteremteni az Európai Uniót.
  2. Megteremteni az Észak Amerikai Uniót.
  3. Megteremteni az Ázsiai Uniót.
  4. Egyesíteni a hármat egyetlen világhatalom alatt.
(Feltűnően hasonlít a netcenzúra törvényekre, nem?)

Ez a három törvény képes elvenni az emberi jogainkat, elvenni a még megmaradt viszonylagos szólásszabadságot, amit most már szinte csak az internet biztosít nekünk.

Az első hír a SOPA bevezetésével volt kapcsolatos, ami nagy felháborodást keltett, több millió oldal hirdetett "sztrájkot", amire még aznap kijött egy hír, hogy "Az internet legyőzte a SOPA-t"
Ez nem így van. NEM GYŐZTE LE! Hivatalosan csak elnapolták, és félretették átdolgozásra, hogy befogadhatóbb legyen a tömegeknek. 
Ez még semmi. Arra emlékszünk, mit csináltak most január elején? Titkos tárgyalásokon írta alá Obama és 2012. január 1.-től életbe is léptette a határozatlan idejű fogvatartásról és internálásról szóló, a Statárium bevezetését lehetővé tevő NDAA törvényt, mely lényegében eltörölte az alkotmányos szabadságjogokat.
Megtehették ugyanezt a SOPA-val is. Rájöttek, hogy az embereknek nem tetszik, és a háttérben aláfirkantották.

Annak bizonyítéka, hogy valószínűleg már aláírták, a múlt heti Megaupload fájlmegosztó felszámolása.
Ez heves vitákat váltott ki, és az amerikai kormány igencsak magára haragította az Anonymous nevű hacker csoportot, akik már több televízió, és kormány weboldalt törtek fel (többek között a CBS (televízió) és az FBI weboldalát)

Jelenleg ez a kép fogadja a megaupload.com-ra látógatókat. Vegyük is sorra a vádpontokat:
  • Összeesküvés zsarolás elkövetésére, 
  • Összeeskövés szerzői jog sértés elkövetésére, 
  • Összeesküvés pénzmosás és a szerzői jogsértés bűntettének elkövetésére.
Ha ilyen vádakkal állnak elő, akkor nem hiszem, hogy csak a szerzői jogokat akarják "védeni". Efféle akciókhoz nem szoktak ilyen méretű koholt vádakat kreálni, hacsak nincs valami nagyobb ügy az egész mögött. És persze azok akik rendeltetés szerűen használják az ilyen oldalakat, vagy akik be vannak Premium csomagra fizetve, el mehetnek a *csába.

ÁPDÉT! 
A legfrissebb, hogy a Fileserve és a Filesonic oldalakat is leállították, 4Shared-en és máshol pedig intenzív fájltörlésekbe kezdtek.

Szóval én nem hiszem, hogy csak a jogsértésekről van szó. Az, hogy most ennyire belevágtak a dolgokba, jelentheti azt is, hogy valami nagy dolog készül. Mi másért akarhatják ennyire akadályozni az információáramlást?

Irán szabályozott internethasználata nem titok: a felhasználókat figyelik, a rendszernek nem tetsző weblapokat pedig gyorsan bezárják. Az iráni hatóságok mindent megtesznek, hogy kordában tartsák a felhasználóikat, még a saját internet ötletétől sem riadtak vissza. Képesek megbénítani a netes kommunikációt, ha bárki olyan információt tesz fel a netre ami nem tetszik a kormánynak, azt a személyt bármikor elvihetik akár az utcáról, és halálra is ítélhetik. 

A legfrissebb ilyen eset aminek sikerült kikerülnie a világba, az Saeed Malekpour (itt balra) esete, akit netes pornó terjesztéséért ítéltek halálra. "Egy évvel az elfogása után a 35 éves programozó megjelent az állami televízióban és beismerte, hogy több, pornóval összefüggő bűncselekményt követett el. A bíróság felnőtt anyagok tervezéséért és moderálásáért ítélte halálbüntetésre. Később Malekpour börtönből kijutattott levelében azt állította, hogy kényszerítették a vallomásra. Bűne, hogy elkészített egy képfeltöltő szoftvert, amit a tudta nélkül pornóképek terjesztésére is használtak. A testvére szerint a bíróság megerősítette a halálbüntetés tényét, annak ellenére, hogy az egész ügy tele van ellentmondásokkal." -Írja az Index.hu. (Egyre jobban hasonlít az egész egy kommunista diktatúrára. Nem?)

A magunkfajta szabadon gondolkodó kutatók előtt nem titok, hogy a mainstream hírekben több a hazugság, mint égen a csillag. Ha az internetet szabadságát felszámolják, akkor nem, -vagy csak nagy kockázatot vállalva juthatunk hozzá az igaz információkhoz. A fájlmegosztók bezárása nagy csapás, de szerencsére kiút mindig van. ftp megosztás, torrentek, stb. 

Az alábbi linken nemrég még volt egy online petíció az ACTA bevezetése ellen, de valamilyen "különös" okból már nem elérhető. Mi több az egész Petition Online oldal (hibát jelez) eltűnt.  

Úgy vélem a III. világháború az interneten kezdődik el. És az ellenségünk a kormányok ember és szabadságjog ellenes diktatúrája.

MÉG EGY ÁPDÉT: Az internet megbénításával fenyegetőzik Anonymous, emellett egy új fájlmegosztót indítna Oroszországban Anonyupload néven.

Az Anonyupload oldala (elég nyilvánvaló, de...) : http://anonyupload.com/

A Bermuda háromszög rejtélye

A Bermuda-háromszög, vagy más néven az Ördög-háromszöge egy terület neve az Atlanti-óceánon, ami repülőgépek és hajók különös eltűnéséről vált ismertté.

A helyszín megközelítőlegesen a floridai Miami, a puerto rico-i San Juan, és a Bermuda sziget által körülzárt területen fekszik.


A Bermuda  Háromszög helye
Az eltűnésekkel kapcsolatos dokumentációk hiányossága miatt sokan paranormális és természetfeletti jelenségekben, vagy éppen földönkívüliek jelenlétével magyarázzák az eseteket, de született számos tudományos alapokon nyugvó magyarázat is.

Különösebb jelentősége a második világháborúig nem volt, ám ekkor harci repülőgépek és hajók tűntek el titokzatos módon. Erre figyelt fel az amerikai sajtó, megteremtve ezzel a 20. század egyik legnagyobb legendáját.
A Legenda kutatói visszamenőleg is több rejtély nyomára bukkantak, egészen Kolumbusz Kristóf 1492-es útjáig.
A terület a nevét csak 1964-ben kapta, amikor egy újságíró az 5 eltűnt gépről írt cikkében utalt a helyre. A 14 fős legénység 5 Grumman TBM-3R Avenger torpedo bombázót vezetett, amely a Háromszög felett repült el.
A Sárkány Háromszög helye

Túl sok információ nincs erről a helyszínről és az ott zajló jelenségekről, csak az eltűnések és a rádióüzenetek a rendelkezésre álló bizonyítékok. Érdekesség, hogy a Csendes óceán északi részén, Japán déli partjainál is van egy hasonló terület, amit Sárkány Háromszögnek (Dragon Triangle) neveznek.

Azon a területen is több hajó és repülő tűnt el, de valahogy ez nem került annyira a köztudatba, mint a Bermuda Háromszög története. (Nemsokára a Sárkány háromszögről is fogok készíteni egy átfogóbb bejegyzést.)

Kitenne pár oldalt, ha most az összes dokumentációt felsorolnám, ezért a modern kor 4 elég híres Bermuda esetét válogattam össze:

01.) 1872. december - Mary Celeste brit kereskedelmi hajó

A Bermuda-háromszög legnagyobb rejtélyeként emlegetik, a rejtélynek azt a típusát, amelyben érintetlen hajót találnak legénység nélkül, erről a hajóról nevezték el. Tették azt annak ellenére, hogy megtalálási helye: É 30°20’ Ny 17°15’. amely hely 1060 km-re van Gibraltártól nyugatra, ráadásul a hajó New Yorkból Genovába tartott, így a Bermuda-háromszöget egyetlen pillanatra sem keresztezte. A hajónapló utolsó bejegyzése november 24-én kelt, amikor a briggszkúner 180 km-re nyugatra volt az Azori-szigetektől.
Saját korában a The New York Times beszámolói szerint szenzációt keltett, de nem olyat, amivel a mai Bermuda-rejtélyt azonosítjuk. A Mary Celeste-t megtaláló Moorhouse kapitányt kalóznak tartották, később biztosítási csalással vádolták.
Az esetet Sir Arthur Conan Doyle is feldolgozta 11 évvel később, és az általa használt Marie Celeste névváltozat terjedt el a Legendában is, készpénznek véve, amit a kitűnő író papírra vetett. Abból, amit ma a közhiedelem a Mary Celeste történetéről tudni vél, számos mozzanat Doyle képzeletéből fakadt, egyben azonban minősíti Charles Berlitz kutatómunkáját is.

02.) 1918. március - Cyclops haditengerészeti szénszállító

A Cyclops (19600 tonnás, 309 fő legénység, 180 méter hossz) március 4-én Barbadosból indult utolsó útjára és Norfolfkba tartott. Az elbeszélések elvetik az aknára futás elméletét, a német tengeralattjáró-tevékenység lehetőségét, valamint csendes időjárásról beszélnek. A baleset oka ma is ismeretlen, ezért gyakran idézik Woodrow Wilson egy mondatát: „.. csak Isten és a tenger tudja, mi történt a nagy hajóval”. A Legenda nagy hangsúlyt fektet arra a tényre, hogy ez volt az első rádióval is felszerelt hajó, amelyik eltűnt.
A Cyclops eltűnéséről csak április 14-én adtak hírt először a lapok (The Virginian Pilot és Washington Post). A haditengerészet hírszerzése májusban az alábbi lehetséges okokat adta meg:
  • A legénység fellázadt, hatalmába kerítette és eltérítette szokásos útjáról.
  • A hajón tartózkodott Rio de Janeiro amerikai főkonzulja is, aki németbarát hírében állt, következésképp német kézre játszhatta a hajót.
  • Német tengeralattjáró megtorpedózta.
  • A mangán-dioxid rakomány esetleg felrobbanhatott.
  • A hajó alaptulajdonsága volt egy gyors és kellemetlen, de nem túl nagy mértékű ringás: szerkezetfáradás léphetett fel, amitől kettétörhetett vagy felborulhatott.
  • Woorley kapitány németországi születésű, vagyis átadhatta a hajót a németeknek, vagy közreműködhetett annak elsüllyesztésében.
A haditengerészet egyik elméletére sem talált semmilyen bizonyítékot. 
A rejtélyt 1920-ban Mahlon S. Tisdale korvettkapitány vallomása némileg érthetőbbé tette: még 1918-ban a Cyclopson szolgált, ahol észrevette, hogy a tartályok búvónyílásait egytől egyig nyitva hagyták. Amikor ezt jelentette a kapitánynak, az volt a válasz, hogy a haditengerészet hajóépítő telepétől kapta az utasítást, miszerint így kell azokat tartani. Tisdale véleménye szerint a végzetes úton a rakomány megcsúszhatott, és a hajó felborult, mielőtt bárki elhagyhatta volna. Yates fregattkapitány azonban cáfolta, hogy a hajóépítő műhely ilyen utasítást adott volna ki.
Egyes vélemények szerint a hajót túlterhelték, a nagy tömegű rakomány miatt kettétört, vagy kiszakadt a feneke.
A hajó utolsó dél-amerikai útján szolgáló Conrad A. Nervig 1969-ben tette közzé tapasztalatait: „Megzavart, amikor olyasféle hangot hallottam, mint amikor két fémlemezt egymáshoz dörzsölnek... A hajó oly mértékben dolgozott, hogy ahol a gőz- vagy vízcsövek a hajótörzs részeivel érintkeztek, a mozgást szabad szemmel is látni lehetett. A hajó közepén a fedélzet emelkedett és süllyedt...”
1968-ban Dean Hawes a Scorpion (ld. alább) atomtengeralattjáró roncsait kereste, Norfolktól 120 km-re keletre, 60 méter mélységben egy roncsot talált, amelyet később a Cyclops roncsaként azonosított. Ez a felfedezés segített megoldani a Cyclops rejtélyét. Mivel egyik motorja nem működött, maximális sebessége 10 csomó volt. A roncs helyére legkevesebb hat napos út után juthatott el, vagyis március 10-én éjszaka. Az Egyesült Államok ashville-i Országos Meteorológiai Központjának adatai szerint március 7-től 11-ig 40-60 mérföldes (70–110 km/h) erejű vihar tombolt Norfolk térségében. Március 10-én a The Virginian Pilot viharjelzés kiadásáról tudósított.

03.) 1948. január 30. - Star Tiger Tudor-IV repülőgép


A legenda: 
Hajnalban a repülőgép közölte a bermudai irányítótoronnyal a helyzetét, valamint azt, hogy minden rendben. Ez volt az utolsó üzenete. A gép eltűntekor és a kereséskor szép idő volt, ennek ellenére nem találtak semmit. A Polgári Légügyi Minisztérium felkérésére eljáró londoni bíróság az ügyet rejtélyesnek és megoldhatatlannak minősítette.
Ma már, amikor a médiák légikatasztrófákról szóló dokumentumsorozatokat adnak, könnyebb helyzetben vagyunk annak belátásában, hogy egy repülőgépen bármikor elromolhat valami, és az esetek többségében nincs idő vészjelzés leadására. A bíróság 1948-ban ezt állapította meg a gép karbantartásáról: „...a karbantartási nyilvántartások vizsgálatából két dolog derült ki... Bizonyos hibák rendszeresen visszatérnek... azokat nem javították ki, és a nagy ellenőrzések során sem küszöbölték ki őket. Másodszor: a repülőgép nem ritkán nem is jelentéktelen kijavítatlan hibákkal indult útnak nagy távolságra, utasokkal a fedélzetén...”
A repülő az Azori-szigetekről indult bermudai úticéljára, vagyis a Bermuda-háromszöget nem érintette. „A télen szokásos átlagos szélviszonyok mellett... a repülőgép a Bermudáig tartó 1960 tengeri mérföld megtétele után nincs elegendő tartalék üzemanyag birtokában ahhoz, hogy bármilyen más repülőtérre eljusson... Az útszakasz egész hosszában egyetlen repülőgép-megfigyelő állomás sincs.” A gép lisszaboni éjszakázása alatt javítani kellett az egyik iránytűt, amely az Azori-szigetekig ismét elromlott, itt megint javították. A Bermuda felé tartó úton a gép az előírt óránkénti helyzetjelentését hajnali 3 óráig teljesítette. A Star Tiger előtt egy órával induló Lancaster gép baj nélkül elérte Bermudát, de ezt a gépet is 122 km-rel térítette el az erős délnyugati szél, és magát a szigetet 160 km távolságról észlelte először vizuálisan. A Star Tiger menet közben az eredeti 3 óra 56 perces érkezési időt hajnali öt órára módosította az erős ellenszél miatt. A Legendával ellentétben a gép utolsó jelentkezése nem helyzetjelentés volt, hanem 3 óra 15 perckor az irányjelzés nyugtázása.
A gép 3 óra 15 perckor még a levegőben volt, 3 óra 50 perckor már nem. A vészhelyzetet csak 4 óra 40 perckor jelentették. A Star Tiger katasztrófájának oka kideríthetetlen marad a roncsok nélkül.
/Wikipedia/

A Star Tiger katasztrófája után egy évvel egy másik Avro Tudor IV-es, a Star Ariel tűnt el nyomtalanul. 1949. január 17-én a 9000 méteres magasságban repülő gép még küldött jelzéseket, de az utolsó jelentés leadása után egy órával eltűnt a radarokról. Akárcsak a Star Tiger esetében, itt sem találtak túlélőket, sem roncsokat, ami a szakemberek szerint szintén hirtelen tragédiára utal. Ilyen magasságban valószínűtlen, hogy a megnövekedett fogyasztás okozott volna problémát, az időjárás-jelentések kedvező meteorológiai körülményekről számoltak be, s a pilóta hibája is kizárható volt.

04.) 1964. Június - A 172-es Cessna esete

Ez minden bizonnyal a Bermuda Háromszög modern történek egyik legzavarbaejtőbb és egyben legérdekesebb eseménye, mindenesetre nekem nagyon felpörgette a fantáziámat. 


A Háromszög legérdekesebb tulajdonsága, hogy (bizonyos természeti feltételek megléte esetén) időkapu nyílik, amely (egy általunk nem ismert logika szerint) hol a múltba, hol a jövőbe, hol egy párhuzamos jelenbe repíti az abba bekerülő hajót, repülőgépet, esetleg csak ezek személyzetét. Vagy sima féregjárat,amely rövidebb utat biztosít az Univerzum két, egymástól nagyon távoli pontja között.


Ide illik Carolyn Helen Cascio esete, amelyet röviden ismertetek.

Carolyn egy bevállalós déli leányzó volt (ahogyan azt a Deep South rajongói tudják, Mississippiben soha nem születtek puhányok), aki 1964 júniusában beült a saját tulajdonú, 172-es Cessnájába, s a több, mint 100 repült órát igazoló pilótaigazolványával a zsebében (továbbá egy utassal a fedélzeten) elhatározta, hogy a Bahama-szigetekről átrepül a körülbelül 700 kilométernyi távolságra fekvő Turks- és Caicos-szigetekre. Ragyogó, szélcsendes, tiszta idő volt végig, az egész térség fölött.

A célállomáson a reptér több alkalmazottja is tisztán látta, amint az előírt időpontban a Cessna megjelenik az égen, majd – ahelyett, hogy leszállna a teljesen üres kifutóra – körözni kezd úgy 400 méter magasságban. Megkísérelték felvenni vele a rádiókapcsolatot, sikertelenül, noha a háttérzajból arra következtettek, hogy a mikrofonja bekapcsolt állapotban van. Pár perc elteltével a következő beszélgetés fültanúi lehettek:
  • Carolyn: Na ezt végképp nem értem. Lehet, hogy eltévedtem volna? Ez a Grand Turk sziget kéne legyen, de itt lent semmi sincs: se reptér, se házak, se semmi…
  • Utas: Hm, tényleg…
  • Carolyn: Pedig a térkép szerint jó helyen vagyunk, és a sziget körvonalai is pont így néznek ki, mint ez itt alattunk… de ez a sziget itt lent… ez teljességgel lakatlan… Odanézz: se épületek, se utak, pedig ez pontosan olyan, mint a Grand Turk sziget… Semmit sem értek…
Az irányítótorony (ahonnan tökéletesen látták a lassan köröző, nyolc méter hosszú és tíz méter fesztávolságú gépet) folyamatosan próbált rádiózni, meg még jelzőpisztollyal is lőttek vagy négyet, hogy felhívják a gép figyelmét magukra, minden eredmény nélkül.
Úgy tíz perc elteltével még annyit hallottak, hogy Carolyn (kétségbeesetten) ezt kérdezi (feltehetően az utasától, vagy inkább saját magától): „Hát ebből tényleg nincs kiút..?”, majd megfordul és a tenger felé veszi az irányt.

Utólag kiderült, hogy a kiindulási reptérrel még kommunikált: elmondta, hogy elérkezett arra a helyre, ahol a Grand Turks-i reptérnek kellett volna lennie, de odalent csak buja növényzetet látott, emberi létnek még a nyomát sem, ezért visszaindult Nassauba. Tájékoztatása szerint üzemanyaga elég lett volna a visszaútra is, de ennek ellenére további negyed óra múlva megszakadt vele a kapcsolat (az időjárás továbbra is ideális repülési feltételeket biztosított) és soha senki nem látta többé; sem őt, sem utasát, sem a gépet.

A Grand Turks körülbelül háromszáz éve lakott; a reptér és környékének infrastruktúrája (többek között az 1800 méteres, aszfaltozott kifutópályák) pedig több ezer méter magasból is világosan látható, arról nem beszélve, hogy a létesítmény alig két kilométerre van az ötszáz hektáron elterülő Cockburn Towntól, a szigetek fővárosától.
/Konteo freeblog/

Mint minden ilyen rejtélyes eset, ez is szinte egy neodymium mágnes módjára vonzza magához a különböző összeesküvés elméleteket, és a szkeptikusok magyarázatait, melyekből csak találgathatunk, hogy melyik az igaz. Az extrém időjárástól kezdve az áramlatok, a kalózok, féreglyukak, UFO-k és még sorolhatnám mik vannak az "étlapon".
Nem hiszem, hogy az én feladatom kiírogatni ide a különböző magyarázatokat, és az elemzéseket, arra megvannak a megfelelő oldalak (Konteo freeblog). Azzal, hogy üres magyarázatokat kreálnék, megfosztanálak titeket a gondolkodás és a képzelet szabadságától, ez pedig nem az én stílusom :) 
Hajókázni úgyse sokan megyünk arra a közel jövőben, és remélhetőleg egy nap (talán már idén?) sikerül megfejteni a Háromszög rejtélyét.

Ismét UFO-t véltek felfedezni a NASA egyik űrszondájának felvételén

Ismét a NASA nyilvánosan elérhető dokumentumaira támaszkodva próbálták bebizonyítani UFO kutatók, hogy az Amerikai űrügynökség el akar titkolni valamit a nyilvánosság elől.

Az alábbi videóban látható felvételt a NASA Stereo-B űreszközén működő egyik teleszkóp készítette.
Ebből az eszközből kettő pásztázza a világűrt a Nap két oldalán és 360 fokos felvételeket is készítenek a Naprendszer belső részéről.

A december 27-29-én rögzített videóval kapcsolatban a YouTube-on az egyik hozzászóló kiszámította, hogy a tárgy mérete “hatalmas” lehet. A NASA néhány nappal később újabb képekkel frissítette a Stereo-B oldalát, és eltűnt a felvétel – az interneten pedig olyan híresztelések terjedtek el, hogy a NASA így szeretné eltitkolni a tárgy létezését – írta a hvg.hu.
(Valójában nem tűnt el a felvétel, továbbra is hozzáférhető az archívumban, linkek lentebb. -Szerk.)
A NASA szerint azonban az UFO-nak vélt jelenség valójában a Vénusz belső visszatükröződése a teleszkóp optikájában, és a jelenséget már korábban is tapasztalták.

Íme a felvételek:
http://stereo-ssc.nascom.nasa.gov/browse/2011/12/27/behind/hi2/1024/
http://stereo-ssc.nascom.nasa.gov/browse/2011/12/28/behind/hi2/1024/
http://stereo-ssc.nascom.nasa.gov/browse/2011/12/29/behind/hi2/1024/

...és a video:

Hatalmas napkitörés tart a Föld felé

Látványos robbanás rázta meg a Napot: a kitörő részecskék ma este érik el a Földet. A napkitörés zavarhatja a mobiltelefonálást, a GPS-navigációt, de még a repülőgépek utasait is magasabb sugárdózis érheti.

Január 19-én, csütörtökön, magyar idő szerint 16.15 és 17.30 között egy hatalmas robbanás után a Napból részecskefelhő indult bolygónk felé. Ezt rá egy napra egy újabb kitörés követte. A számítások szerint a részecskék ma este ütköznek a Föld légkörével.
A tudósok szerint a napkitörés M3-as fokozatú. Egy ekkora napkitörés nagyságrendekkel növeli azt a sugárzást, aminek a repülőgépek utasai vannak kitéve. Szinte biztos, hogy kisebb-nagyobb mértékben a bolygónk körül keringő műholdakat is megzavarja majd. Ezek a mesterséges égitestek működtetik a GPS-eket, de a mobiltelefonálás is ilyeneken keresztül zajlik. Mikor a Nap részecskéi a Föld mágneses terével ütköznek, létrejön egy ártalmatlan és látványos égi jelenség is, a sarki fény.

Az M3-as osztályúként kategorizált napkitörés az 1401-es jelű napfoltból indult január 15-én délután, a koronakidobódás (CME) a Goddard Space Weather Lab szerint bolygónk felé tart. A szakemberek január 21-re teszik a várható érkezést, mely jó eséllyel erős geomágneses viharokat eredményez. A Washington Post szerint a kitörés torzulásokat okozhat a Föld mágneses mezejében, és - különösen a magasabb földrajzi szélességeken - megzavarhatják a rádiós kommunikációt, ezért a műholdas szolgáltatók és az energetikai cégek erősen figyelik az érkező felhőt.



/paranormal/

Az északi pólus anomáliája, melyet a tudomány elhallgat

Egy figyelemre méltó hír került napvilágra, amely beszámol arról, hogy az északi mágneses pólus nap mint nap egyre inkább Szibéria belsejébe, egyre délebb szélességi körök felé mozog, amely kihat az északi féltekének jelenlegi meleg téli időjárására is (és amiről persze a hivatalos tudomány hallgat). Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a mágneses pólus-eltolódást mindig követi (amelyről a hivatalos tudomány szintén hallgat, bár tisztában vannak vele) a fizikai tengely, a Föld forgástengelyének az eltolódása is. Amikor a mágneses pólusvándorlás délre tolódása elér egy kritikus pontot, valószínűleg most tavasszal, akkor fog bekövetkezni, szinte pillanatok alatt, néhány órán belül, a fizikai pólus változás is, megindítva a Földön a geológiai átrendező folyamatokat.

A mágneses póluseltolódás vagy a mágneses pólusváltozás (az északi és déli mágneses pólus felcserélődése) az előjáték elsődlegesen, mely kihat a fizikai forgástengelyre is.

Az elmúlt hetekben a mainstream média meglehetősen sokat beszélt az eddigi enyhe télről, amely az Egyesült Államokra is jellemző volt.

A műholdképek azonban sok mindent elárulnak. A GOES időjárásmegfigyelő műhold képei alapján kijelenthetjük, hogy  a jelek szerint a póluseltolódás Szibéria felé tart, méghozzá egyre gyorsabban, így levonhatjuk a következtetést, hogy az északi félteke forgáspontjává éppen a kérdéses terület, azaz Szibéria lesz lassacskán.(Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy Szibériánál meg is áll a póluseltolódás, egyelőre csupán annyit tudunk, hogy abba az irányba tart. -Szerk.)
Fogalmazzunk egyszerűbben: A mágneses északi pólus Oroszország felé indult el – alapvetően eltolva északnyugatot egy meghatározott irányba.



Mindez azt jelenti, hogy a mágneses erővonalak dél-nyugati irányba tolódnak el. Ezért a melegebb szelek, áramlatok is délnyugati irányba tolódnak el az Északi Sark mentén Szibéria felé. Ennek az eredménye az, hogy a viharok és a mikroklimatikus időjárási viszonyok mint amilyen Mississippiben, Oklahomaban vagy Arkansasban is van, most délnyugat felé mozognak. Ennek következtében az Egyesült Államok hosszú távon mérsékeltebb időjárású hely lesz. Fogunk még tapasztalni fagypont alatti hőmérsékletet, de a jelek egy dolgot jelentenek, mégpedig hogy Szibéria lesz az új központja a sarkvidéknek és ehhez fog igazodni a bolygó többi része. Egyesek szerint a nyári időszakban többször trópusi időjárást fogunk tapasztalni.

Képek a College of Dupage global IR / GOES műholdról: 1/11/2012

A képen az új mágneses északi pólust láthatjuk nyilakkal, mutatva az új szélességi köröket, melyek abnormális meleget produkálnak az USA-ban:


Itt láthatjuk az Egyesült Államokat – az alacsony nyomású meleg délen elnyomja a Golf Áramlatot (hmpf...már ami megmaradt belőle. -Szerk.)
A hidegebb áramlatok az Észak Atlanti térségből jönnek, melyek az új északi áramlatból alakulnak ki:

Ez az új választóvonala a légáramlatnak, vagy nevezzük inkább új szélességi eltolódásnak, amely a forró, párás levegőt délről felfelé húzza, észak felé, melynek oka az új szibériai Északi Pólus:


A leírtak bárki számára ellenőrizhetőek:

http://www.intellicast.com/Local/WxMapFull.aspx
http://radar.weather.gov/Conus/full_loop.php
http://weather.cod.edu/satrad/index.php
http://www.intelliweather.com/Broadcast.htm
http://weather.unisys.com/radar/rcm_radar.php
http://www.eldoradocountyweather.com
http://squall.sfsu.edu/crws/archive/satimgs_month_arch.html
http://nmq.ou.edu/
http://wdssii.nssl.noaa.gov/web/wdss2/products/radar/
http://www.srh.noaa.gov/srh/tropicalwx/satpix/
http://www.inmet.gov.br/html/observacoes.php
http://weather.rap.ucar.edu/radar/
http://www.srh.noaa.gov/oun/enhanced.php?map=2
http://cirrus.sprl.umich.edu/wxnet/radsat.php
http://vortex.plymouth.edu/nids.html
http://www.accuweather.com
http://weather.utah.edu/
http://www.atmos.washington.edu/weather/radar.shtml
http://www.stormsurfing.com/cgi/display_alt.cgi?a=glob_250
http://www.weather.com/maps/activity/aviation/
http://weather.engin.umich.edu/wxnet/servers.php
http://www.woweather.com/
http://www.goes.noaa.gov/GSSLOOPS/ecwv.html
http://livewxradar.com/
http://socc.caps.ou.edu/
http://www.weather.gov
http://radar.srh.noaa.gov/
http://www.inmet.gov.br/html/observacoes.php
http://www.met.hu/omsz.php
http://www.meteoradar.ch/de/
http://www.metoffice.gov.uk/weather/uk/radar/index.html
http://www.t-online.de/wetter/info/niederschlagsradar.html
http://www.ndbc.noaa.gov/
http://www.baynews9.com/weather/klystron9?animate=florida
http://www.tornadoalleylive.com/subindex/weather/maps
http://www.nrlmry.navy.mil/nexsat-bin/nexsat.cgi?BASIN=CONUS&SUB_BASIN=fo...



/paranormal.hu/