A Phobos- összeesküvés

Nem kell ahhoz konteósnak lennünk, hogy tudjuk: az emberiség ősidők óta figyelemmel kíséri az égitesteket, s részünkről mindig is kiemelt érdeklődés övezte a Naprendszer bolygóit. A római panteon szereplőnek nevét viselő bolygók között is különleges szerepe volt/van a mitológiai hadiistenről elnevezett Vörös Bolygónak, s valami miatt a Marsra a scifi-szerzők és ufó-hívők is előszeretettel hivatkoznak, amikor az idegenek feltételezett származási vagy lakhelyéről értekeznek (gondoljunk itt a magyar „marslakó” kifejezésre, s most távolról sem a közszolgálati tévé legfrissebb, orbitális pofáraesésére akarok célozni).

A fenti bevezető után joggal értetlenkedhettek: oké, Mars-konteó rendben, de hogy jön ide a Phobosz?

Nos, az alig 1877-ben felfedezett Phobosz (a továbbiakban: Ph.) a Mars egyik holdja, s ahogyan azt látni fogjuk, a vele kapcsolatos találgatások bizony közvetlenül összefüggnek anyabolygója titokzatos hátterével.

Mai főszereplőnk nevét Mars görög megfelelője, Árész egyik fiáról, a nem mellesleg „iszonyatot”, „rettegést” jelentő Phoboszról kapta. A „fóbia” szavunk is innen ered.

1.) Adatok

Képzeljünk el egy körülbelül 25 x 20 x 18 kilométeres, meglehetősen szabálytalan alakú krumplit, s máris megvan vizuálisan. Sokkal, de sokkal kisebb, mint a mi Holdunk (kábé százötven-kétszázszor, ha a lineáris paramétereket vesszük), és alig 5700 kilométeres távolság választja el a Mars felszínétől (a Föld-Hold távolság 380 ezer kilométer), úgyhogy csillagászati értelemben súrolja a bolygót.

Több számszerű adattal nem is fárasztanálak benneteket, hiszen így is érzékeli mindenki, hogy a Ph. (Asimov mestertől lopva) tényleg csak egy kavics az égben…

2.) Honnan jött?

Érdekes, hogy a tudósok már abban sem értenek egyet egymással, hogy honnan származik a Ph. Van, akik szerint a Mars ütközhetett egy másik égitesttel, s a Ph. akkor „tört le” róla, mások esküsznek arra, hogy eredetileg egy aszteroida volt, amelyet a Mars gravitációja elkapott és foglyul ejtett, egy harmadik csoport meg abból az elméletből írt össze egy könyvtárnyit, hogy egyidősek a Marssal, s egymással párhuzamosan, nagyjából egy időben alakultak ki.


És persze vannak páran, akik szerint a Ph. nem más, mint egy óriási űrhajó. Közéjük tartozik például dr. Fred Singer, aki (túl azon, hogy ő a kitalálója az Amerikai Meteorológiai Szolgálat műholdas előrejelzési rendszerének) nem kisebb embernek volt az űrfejlesztési szaktanácsadója, mint Eisenhower elnöknek.

3.) Kiegészítő információk, röviden

Amikor először sikerült megmérni, a kis hold sűrűsége meglepte a tudósokat, tudniillik a tömege nagyon nem állt pariban a méreteivel. Magyarán: a Ph. sokkal könnyebb, mint amennyire a nagysága alapján számítottak. Ennek (ha a mérések eredménye helyes) elvileg két természettudományos magyarázata lehet: az anyaga vagy szivacsos jellegű (tehát nem tömör, hanem porózus), vagy üreges a belseje.

 A Ph. átlagos sűrűsége a Földének az egyharmada, a Holdénak az 56%-a.

A másik érdekesség: a Ph. (társához, a Mars másik holdjához, a Deimoszhoz hasonlóan) szinte pontosan az anyabolygó egyenlítője fölött kering – mintha megtervezték volna. És mindig ugyanazon oldalát fordítja a Mars felé, ahogyan ez a Hold-Föld esetében is van.

Egyes Ph-rajongók esküsznek arra, hogy egy titokzatos, mesterségesnek tűnő monolit (mások szerint meg egy tökéletes piramis) található a kis hold felszínén.

4.) A Fobosz-program

A szovjetek 1988-ban gyors egymásutánban két űrszondát is indítottak a Mars, illetve a Ph. felé, azzal a (nagyon általánosan megfogalmazott) céllal, hogy tanulmányozzák a két égitestet. A feladat végrehajtása előtt/közben mindkét űrszondával megszakadt a kapcsolat. A gyanakvóbb szakértőket már az is elgondolkoztatta, hogy a két (ember nélküli, gyakorlatilag azonos feladattal megbízott) szondát alig öt napos különbséggel lőtték fel, mintha eleve számítottak volna arra, hogy az egyikükkel baj lehet.

4.1.) Fobosz–1

1988. július 7-én lőtték fel Bajkonurból, s két hónap elteltével (még útközben) megszakadt vele a kapcsolat. A szovjetek azt a magyarázatot adták, hogy a programozók egyetlen (!) karakter hibát ejtettek abban a szoftverben, amely felelős volt a napelemek megfelelő irányba történő fordításáért, s így a Fobosz-1 akksijai lemerültek.

4.2.) Fobosz–2

1988. július 12-én küldik fel, ugyancsak Bajkonurból. Eleinte minden jól ment, egészen addig, amíg a műhold (1989. január 29-én) 50 méterre (!) meg nem közelítette a Phobosz felszínét és arra készült, hogy egy felderítő alműholdat (vagy micsodát) küld a holdacskára. A kapcsolat ekkor szakadt meg és soha többé nem állt helyre.

Eddig a pillanatig a Fobosz-2 negyvenöt fotót továbbított a Földre, amelyek részben a Mars, részben a Ph. felületét ábrázolták. A legutolsó fotó okozta a legnagyobb meglepetést: mintegy 3 másodperccel a kapcsolat megszakadása előtt a Fobosz-2 egy olyan képet készített, amelyen a Mars felszíne látható, rajta egy óriási, megmagyarázhatatlan árnyékkal: mintha egy hatalmas, több kilométeres tárgy pont akkor haladt volna el a Nap és a Mars között… A bolygó két holdját (azok pillanatnyi pozíciójából adódóan) eleve ki lehetett zárni, akárcsak magát a műholdat. És azt is el kell mondani, hogy az ezt megelőző 44 fotó egyikén még csak hasonlót sem lehet látni.


A hivatalos magyarázat: a korszak (szovjet-európai kooperációban elkészült) legfejlettebb, legdrágább és minden szempontból legjobban bebiztosított műholdjának fedélzeti számítógépe meghibásodott. Bocs.

    Több visszaemlékezés szerint a Fobosz-2 ügyét még az 1989 decemberi, Máltán megtartott Gorbacsov-Bush csúcstalálkozón is megtárgyalták, de a sajtó erről egy csipetnyi konkrét infót sem kapott.

4.3.) Fobosz-Grunt

2011. november 9-én bocsátották útjára a legújabb Phobosz-célpontú űrszondát, amely (hivatalosan) az anyagminta-beszerző kategóriába tartozott; innen kikövetkeztethető a fő feladata is: a tervek szerint mintegy negyedkilónyi talajmintát hozott volna a Ph-ról. Volt még egy másik cél is: földi mikroorganizmusokat vitt magával, amelyeket (az űrutazást követően) a tudósok megvizsgáltak volna, hogy milyen hatással volt rájuk a világűr.

A Fobosz-Grunt még pechesebb volt, mint az elődei: már a földkörüli pályát sem tudta elhagyni, 2012. január 15-én visszazuhant; részben elégett, s részben az óceánba zuhant.



A hivatalos orosz közlés szerint a kudarc oka… na mi volt? Hát persze: szoftverhiba, ami miatt a hajtómű be sem indult.

Számos találgatás kapott lábra ezzel kapcsolatban is: belső szabotázs, irányított és szándékos amerikai radarsugárzás, természetvédők (akik a Föld élővilágát féltették a visszatérő, vélelmezhetően génmódosult baktériumoktól), stb. De most nem a Mars-projektek kudarcaival foglalkozunk, noha azokról is lehetne csevegni (1992 szeptembere: Mars Observer, 1996 novembere: Mars-96, stb.).

5.) Marina Lavrentyievna Popovics

A legendás berepülőpilóta(nő), a Szovjet Légierő ezredese közel ötven repülőgép-típust tesztelt, s ő volt a Fobosz-2 program főmérnöke. Nos, Marina hozta nyilvánosságra a hírhedt/híres utolsó fotót, s az ufó-elmélet élharcosaként több könyvet is megjelentetett a szovjet idők ufó-észleléseiről, illetve bizonyítékairól (többek között a Tunguzka-eseményről). Szerinte a szovjet/orosz titkosszolgálatok és a hadsereg legalább öt konkrét ufó-katasztrófa tárgyi bizonyítékaival rendelkezik – többek között a Fobosz-2 tönkremenetelének valódi okával is.



/konteo.blogrepublik.eu/

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése