Múltbéli csataterek visszhangja?

Annyiszor említették már, oly sokszor szóba került különféle parapszichológiai munkákban, hogy talán elcsépeltnek, “lerágott csontnak” látszik a jelenség – pedig egyáltalán nem az.

Arról van szó, hogy egyes régi események a jelenkorban ismét felbukkannak, megjelennek, bizonyos személyek számára ismét szinte láthatóvá, hallhatóvá, majdhogynem “tapinthatóvá” válnak.

A szakirodalomban sokszor említik Pierre Monnier esetét. A fiatalember az első világháborúban, 1915-ben esett el Argonne alatt. Édesanyja a háború után, 1919-ben felkereste a csatateret, és fia túlélő bajtársaival elment Argonne-ba. Az asszony döbbenetes élményről számolt be: a vidéken mintha ismét harc dúlt volna!

Amit látni nem lehetett, hallani annál inkább. Dobszó pergett, a katonák lövöldöztek, kiabáltak, haldokoltak. Más tanúk is beszámoltak ilyesmiről, így tehát nem fogadható el az – a különben nagyon valószínű – érv, hogy a felizgatott anya különös lelkiállapotában vélte hallani a csatazajt.

Annál is inkább, mert számos pontja van a világnak, ahol mind a mai napig hallják, sőt látják a valamikor csatában részt vevő katonákat! Így Kréta szigetének déli részén a Frango Kastellinek is nevezett ősi erőd romjai mellett. A helybeli lakosok általában tavasszal, hajnaltájban vagy alkonyatkor vélnek látni hosszú sorban vonuló, régiesen öltözött, fegyveres katonákat. Az ottaniak éppen a megpillantás időpontja miatt nevezik őket a “harmat embereinek”. A hajnali vagy esti harmattal együtt bukkannak fel, bár kicsi a valószínűsége, hogy a jelenségnek a harmathoz bármi köze lenne.

Akkor más évszakban miért nem láthatók? Néhány történész úgy véli valamelyik régi korban tavasszal lehetett itt a csata, és annak halottjait, elesettjeit vélik látni oly sokan. Mert hát nem egy vagy két szemtanú állítja a dolgot. Sokan azok közül, akik szkeptikusként érkeztek az erőd mellé, azok is meggyőzve távoztak. A jelenség tehát létezik, bár szabálytalan és előre kiszámíthatatlan időpontokban tapasztalható. A fantomkatonák a világ más részein is láthatók néha.

Arra is rájöttek, hogy a mai kor embere nyugodtan közéjük keveredhet, átvonulhat rajtuk – nem zavarja össze soraikat. Úgy tűnik, mintha a jelenség két különböző, de innen látható korban vagy dimenzióban zajlana. Tehát vagy az időben, vagy a térben, vagy mindkettőben el vannak egymástól választva. Akkor viszont nehezen érthető, hogy a mi korunk emberei miképpen láthatják őket?

Nemrégen egy kutató azt állította a francia Le Monde hasábjain, hogy legalább száz ilyen esetről szerzett tudomást és megvannak a szemtanúk hitelesített vallomásai, beszámolói is. Tudunk viszont olyan esetekről is, amikor úgy a fantomkatonák, mint a mai kor emberei kölcsönösen látták egymást – mi több, valamilyen sajátságos “ütközetet” is vívtak! A legismertebb esetre 1795-ben Sziléziában került sor.

Abban az esztendőben, január 7-én az egyik falu szélén csaknem ötven paraszt látta, amint “a levegőből” egyszer csak felbukkant egy csapat gyalogos, élükön két tiszttel, akik kezükben vörös zászlót vittek. Olyanok voltak, mint valami délibáb. De a fantomkatonák, amint észrevették a parasztokat, sortüzet adtak le rájuk. A lövedékek nem találtak el senkit – talán nem is tudtak volna “átlőni” ebbe a korba -, ám a parasztoknak ennyi is elég volt ahhoz, hogy rémülten megfutamodjanak. Később azt vallották, hogy nem is hallották a lövést, csak látták a puskák csövén feléjük kicsapó füstöt.

Egy pillanattal később lovasok is felbukkantak, majd mindkét csapat eltűnt. Február 3-án ugyanott megismétlődött az eset, ezúttal csaknem négyszáz személy látta, majd február 15-én harmadszor is, de akkor csak harmincan látták. A német helyőrséget is értesítették, amelynek a parancsnoka tüzet nyittatott a fantomokra! A délibábkatonák szétfoszlottak a levegőben, és nyomuk veszett.

1642-ben tanúk előtt egymásután ötször játszódott le ugyanaz a csata! I. Károly király megfigyelőket küldött oda, akik az újabb fantomküzdelemben felismerni vélték a csatában elesetteket. Nincs kizárva, hogy nem mindig a múltat látták. 1574-ben Utrechtben öt őrt álló katona olyan ütközetet látott részletesen, amelyre csak tizenkét nappal később került sor. És, ki tudja, talán a sziléziai parasztok által látott vörös zászlós alakulat a második világháborúban ott viaskodó szovjet katonák egy csapatát jelentette…?

Nemere István / nemere.hu

Spontán emberi öngyulladás

1985. május 25-én késő éjszaka a tizenéves Paul Hayes egy csendes londoni utcán sétált, amikor meggyulladt. Lángokban állt deréktól fölfelé, s azt hitte biztosan meghal, de harminc másodperccel később a lángok éppilyen hirtelen elhaltak.

Bár kézfején, karján és fején súlyos égési sérülések maradtak, Paul egyike a keveseknek, akik túlélték ezt a jelenséget, amely tudomásunk szerint jó kétszázszor megtörtént a XVII. század óta: az emberi öngyulladást.

A legtöbb áldozat elpusztul az ismeretlen eredetű, természetellenes hevességű tűzben, amely rejtélyes módon igen kis területre korlátozódik. Hirtelen gyullad meg, mint Paul esetében is – az áldozatoknak arra se nagyon jut idejük, hogy segítségért kiáltsanak -, és a jelek szerint nincs külső oka.

Az ilyen tűzben gyorsabban elhamvad a test, mint a krematóriumban. Mégis, szinte semmi egyéb nem gyullad meg: lehet, hogy épen marad a ruha a megszenesedett csontokon, vagy az ágy a hamuvá lett test alatt.

Amikor 1951-ben Mrs. Mary Reeser meggyulladt floridai lakásán, a 79 kiló súlyú asszonyból semmi sem maradt, csak négy és fél kilónyi hamu, egy összezsugorodott koponya, egy megszenesedett máj, és egy épen maradt láb, rajta selyempapuccsal. Az ilyen heves tűz elpusztíthatta volna az egész lakást, de csak egy kis körre korlátozódott: a lábfej azért maradt meg, mert az áldozat kinyújtott lábbal szeretett ülni.

Dr. Milton Krogman törvényszéki orvos, a tűzhalálesetek szakértője megmagyarázhatatlannak találta az egészet:

“Ha újra végiggondolom, égnek áll a hajam a félelemtől.Ha a középkorban élnék, a fekete mágiáról dadognék valamit”.

Nehéz ésszerű magyarázatot találni. A Viktória korabeli orvosok az alkoholt okolták. Szerintük az áldozatok olyan mennyiségű szeszt ittak meg, hogy tűzveszélyessé váltak – az alkoholellenes mozgalom magáévá tette ezt a nézetet.

A modern elméletek túlságosan felpuffadt belekre, a statikus elektromosságra, a magas frekvenciájú hangokra és a mikrohullámú sugárzásra gyanakodnak – de hogy ezek miképp fejtik ki hatásukat, azt senki se tudja megmagyarázni.

/Rejtélyek szigete/

A wendigo legendája

Sokak szerint a Wendigo egy horror író, Algernon Blackwood által kitalált lény, azonban nagyon is van valóságalapja. Számos legenda kering a titokzatos lényről, ami Amerika északi erdeiben él, főleg Minnesota-ban. Az évtizedek alatt rengeteg bejelentés érkezett vadászoktól, túrázóktól.

Az egyik történet szerint csak akkor lehet látni, ha szemben áll az emberrel, mivel annyira vékony, hogy oldalról szinte észrevehetetlen. Étvágya csillapíthatatlan, az odatévedő embereket – kivéve ha sikerül elmenekülnie – nyersen, kannibál módjára falja fel. Az eltűnt személyek hozzátartozói, barátai, szomszédai mind úgy vélik, hogy a Wendigo áldozatai lettek.

Az amerikai indiánok több évtized alatt sajátos történetet alakítottak ki a Wendigo-ról. Az inuit indiánok különböző nevekkel illetik, többek között Wendigo, Witigo, Witiko és Wee-Tee-Go, de jelentésében mindegyik ugyanaz: “A gonosz lélek, aki felfalja az emberiséget.”1860 körül egy német felfedező, “Kannibál”-ra fordította a Wendigo-t.
Az amerikai indián legenda szerint a Wendigo egy 15 láb magas szellem, egykor egy emberi lény volt, aki valamilyen mágia hatására vált szörnyeteggé. Egyik variáció szerint ragyogó szemei, hosszú, sárga agyarai vannak hosszú nyelvvel. Másik variációban sárga, sápadt, aszott bőr, csapzott hajjal. Rémisztően vékony alakjának az állandó éhség az oka.

A tudományos megállapítás szerint a Wendigo egy olyan ember lehetett, aki az erdőben eltévedve, elszigetelve a világtól kannibállá válik a túlélés érdekében. A tudósok viszont meg vannak győződve arról, hogy a Wendigo csak egy legenda.

A telepesek úgy vélték, hogy a halál hírnöke, vagyis ha megjelenik, akkor valaki meghal a közeljövőben. Ezt arra alapozták, hogy minden alkalommal amikor megjelent, nemsokára meghalt valaki. Ezek a halálesetek Észak-Minnesota-i Rosesu településen történtek az 1800-as évektől, 1920-as évekig.

Az egyik leghíresebb Wendigo vadász a Cree indián, Jack Fiddler, aki azt állította, hogy 14 lényt ölt meg, és 1907 októberében fiával Joseph-el, megpróbált megölni egy Cree indián nőt, azt állítva, hogy már Wendigo hatalmába került. A két indián bűnösnek vallotta magát, viszont a védelem szerint a nő veszélyes volt, aki több tagot meggyilkolt a Cree törzsből.

Való igaz, hogy nem bizonyították még 100%-osan a létezését, viszont a legendák valahogy megszülettek.

/Mystic corner/

A szinkronicitás

A ma szinkronicitásnak nevezett jelenséget Paul Kammerer osztrák biológus kutatta első ízben, szigorúan tudományos módszerekkel. A valamilyen üzenetet kifejező egybeeséseket tisztán objektív, fizikai jelenségeknek tekintette.

Egészen megbabonázta, hogy egyes dolgok és események szokatlan gyakorisággal ismétlődnek térben és időben egyaránt. Be kellett látnia, ezt már nem magyarázhatja a véletlennel.

Tegyük fel például, hogy a buszjegyünkön látott számot fedezzük fel este a színházjegyünkön és az éttermi ruhatárban kapott bilétán is.

Másnap fogadásra megyünk, és amikor megérkezünk a megadott címre, akkor vesszük csak észre, hogy a házszám ismét az a bizonyos szám. Kammerer szenvedélyesen gyűjtötte az efféle, valószerűtlen ismétlődéseket. Gyakran órákat töltött azzal, hogy a járókelőket figyelte az utcán, és azt számolta, milyen gyakran pillant meg egy bizonyos kalapot, ruhadarabot vagy csomagot. Otthon az adatokat elemezte, osztályozta, és az egybeesések első, második és harmadik szintű sorozatait állította fel.

Ezt kiegészítette még az egybeesések jellegének meghatározásával is, és e szerint minden egybeesést homológ, analóg stb.osztályba vett fel.Kammerer úgy vélte, hogy ezek az egybeesések előmozdítják a valóság mélyrehatóbb megismerését.Alapos, kísérletező, viktoriánus kori tudósként, meggyőződéssel vallotta, hogy semmi sem ostobaság, csak következetesen kell kutatni.

Így az egybeeséseket is egy még fel nem fedezett természeti törvényre utaló jeleknek hitte. Fel is állította a sorozatok törvényét, amely szerint az egybeeséseknél olyan különleges tehetetlenségi erőről van szó, amely vonzza a hasonló eseményeket. Ezek tehát mind gyakrabban ismétlődnek és szétterjednek, mint a víz hullámai.

A buszjegyes példánk a Kammerer-féle felosztásban negyedik szintű sorozat, mivel ugyanaz a szám négyszer ismétlődött. További alosztályba kerültek azok az események, amelyek párhuzamosan vagy egy időben történtek. Az egyidejű események számának leírásához Kammerer az erő fogalmát használta.Néhány évvel ezelőtt e könyv egyik szerzője hármas erejű egyidejűséget tapasztalt. Éppen elhatározta,hogy elmegy az egyik barátjához és visszakéri tőle Robert Omstein The Psychology of Consciousness (A tudat lélektana) című könyvét, amelyet néhány hónappal korábban adott neki kölcsön.

Kilépett az irodájából, majd egyik munkatársával élénk beszélgetésbe merült a Human Nature (Emberi természet)című lap egyik cikkével kapcsolatban. Akkoriban történetesen éppen Robert Omstein adta ki a folyóiratot.A szerző meg is említette munkatársának, éppen a barátjához indult, hogy visszakérje tőle Omstein könyvét. Mialatt beszélgettek, a szerző egy kis csomagra lett figyelmes, amelyet nernrég kézbesíthettek.Amikor kézbe vette, látta, hogy a Human Nature szerkesztőségéből küldték.

A csomagból a The Psychology of Consciousness egy példánya került elő, és a mellékelt levélből kiderült, hogy a szerkesztőség ezzel szeretne kedveskedni a lap előfizetéséért. A hármas erejű egybeesés-sorozat a következő elemekből adódik: Először is, a szerző éppen Omstein könyvéért indult a barátjához; másodszor, a beszélgetés az Omstein által kiadott lap egyik cikkéről folyt; és harmadszor, ezzel egy időben érkezett meg az ajándék könyv is. Ha alaposabban szemügyre vesszük ezt az eseménysort, akkor találunk még két, kettes erejű egyidejűséget is. Az egyik a beszélgetés során szóba került könyv, amelynek egy példánya ekkor már ott volt a csomagban.

A másik pedig, a szerző a Human Nature című lap egyik cikkéről vitatkozott munkatársával, és ez idő alatt a már említett csomag ott hevert az irodában, amelyet történetesen az említett lap kiadója küldött.Ebből a példából is jól látható, hogy az efféle egybeesések rendkívül bonyolultak lehetnek. Néha nehéz eldönteni, hol kell kezdenünk a számolást, és hol kell abbahagynunk. Kammerer kifinomult fogalmi eszköztárát pontosan erre a célra fejlesztette ki, hogy igen összetett, egymásba fonódó egybeeséseket is szakszerűen le tudjon írni.Kammerer fiatal kora óta gyűjtötte az iménti példához hasonló eseteket, amelyekről pontos nyilvántartást vezetett.

Ezek többsége jelentéktelennek tűnik, mégis van bennük valami, ami felcsigázza az ember kíváncsiságát. Az első bejegyzést húszéves korában írta le füzetébe. 1919-ben a hatalmas anyagból könyvet állított össze, amely a Das Gesetz der Serie (A sorozatok törvénye ) címen jelent meg. A mű két részre osztható. Az elsőben az egybeesések típusainak osztályozását találjuk.

A kereken száz beszámolót,amelyeket Koestler “tarka-barka gyűjteménynek” nevezett, Kammerer az alábbi fejezetekbe sorolta: nevek,szavak, számok, levelek, álmok és betegségek, Ezután következik a “sorozatok morfologiája” fejezet,amelyben Kammerer meghatározza, mi a különbség a sorozatok szintje – adott idő alatt bekövetkezett hasonló események száma – és a sorozatok ereje – a többé-kevésbé megállapítható egyidejűségek száma -között.

Az osztályozás szempontját a közös elemek szabják meg. Szemléltetésül vegyük a könyvből a 1O-es számú esetet, amelyben hat közös elemet fogunk találni. A történet két tizenkilenc éves sziléziai katonáról szól.

Önként jelentkeztek katonának, és kérték – noha nem ismerték egymást -, hogy a hadtáp alakulathoz osszák be őket. 1915-ben mindkettejüket ugyanabba a katonai kórházba szállították, ahol tüdőgyulladásban elhunytak. Mindkét férfit Franz Richtemek hívták.A könyv második egységében az egybeesések sorozatainak “rendszerezése” kap helyet. Kammerer a következő szempontokat különbözteti meg: visszatérő, szakaszos, változó, tiszta, vegyes, homológ, analóg,fordított és így tovább. Felmerül az olvasóban a kérdés: mi értelme ennek a bonyolult osztályozásnak?

Biológusként Krammerer jól ismerte a fajok taxonómiáját ( osztályozásának tudományát), de kétséges,hogy azok az egybeesések, amelyek az egyes ember életének sorsdöntő eseményeit illetik, csoportosíthatóak-e bármiféle rend szerint. Ennek ellenére Koestler elismerően szól erről az úttörő kísérletről: “noha joggal merülnek fel kételyek az emberben az okság szempontjából összefüggéstelen események sorozatának eme kifinomult osztályozásával kapcsolatban, meglehet, hogy ennek a jövőben ott fogjuk hasznát venni, ahol a legkevésbé számítunk rá.

Kammerer könyve első részét ezzel a következtetéssel zárja: “a hasonló vagy azonos adatok visszatérő ismétlődését a térben és az időben tisztán empirikus tényként kell elkönyvelnünk, és nem magyarázhatjuk egybeeséssel, vagy helyesebben, nem terjeszthetjük ki ennyire az egybeesés fogalmát, mert akkor egyúttal meg is szüntetnénk”.

Ez az idézet jól mutatja, hogyan közelíti meg Kammerer az egybeeséseket: “a hasonló vagy azonos adatok visszatérő ismétlődését” látja bennük. Szinte az összes példájában “adatok” ismétlődéséről van szó. Állandóan csak azt hangsúlyozza, hogy a hasonló hasonlót vonz. A szinkronicitás legszemléletesebb példáinál azonban nincs túlzott szerepe a hasonlóságnak, hanem sokkal inkább az egybeesések nyomán megvilágosodó jelentés kapja a hangsúlyt, amiért ezek az egybeesések valaki számára fontosak lesznek. Kammerer példáinak nagy része önmagában teljesen érdektelen, és a legjobb esetben is csak kuriózumnak mondhatnánk őket. Bármennyire jelentéktelenek is ezek az ismétlődések, bármilyen előszeretettel elemezte is Kammerer az adatait, mégis észrevette a szinkronisztikus különlegességek “tarka-barka gyűjteménye” mögött rejlő egységet.

Nem lehetett könnyű, ha eltöprengünk Csuang-ce több száz évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatán: “Menten szem elől veszted a taót, mihelyst a létezés parányi darabjára összpontosítod csak a figyelmedet.”A sorozatok törvénye” második egységében Kammerer megfogalmazta az egybeesés alapvető természetét leíró elméletét. Követőihez, Carl G. Junghoz és Wolfgang Paulihoz hasonlóan, olyan nem-oksági szervezőelvet tételezett fel, amely azonban az okság elvével teljesen egyenrangú. Ezzel magyarázta megfigyelését,hogy a hasonló hasonlót vonz.

E feltevés kísértetiesen emlékeztet a tömegvonzásra, amelynél a tömeggel rendelkező testek vonzzák egymást. Karnmerer elméletében ezzel szemben a formailag hasonló események törekszenek egymás közelébe, amit a kutató sorozatos ismétlődésekként észlel.Kammerer szerint a sorozatos ismétlődések a vízhullámok mintájára körkörösen szétterjednek. Csupán a hullámhegyeket láthatjuk, mert a hullámvölgyek örökre megfigyelhetetlenek maradnak. Például a szerencsejátékosoknak egyszer nyerőszériájuk van (hullámhegy), máskor pedig rendre veszítenek(hullámvölgy). E tapasztalatok arra sarkallták Kammerert, hogy számba vegye, milyen elméletek születtek az ismétlődésekkel kapcsolatban.

A püthagoreusok 7 -es számhoz kapcsolódó szimbolikájával kezdte (például egy oktáv hét hangjegyből áll, amelyek utána ismétlődnek), majd Goethe “forgandó jó és rossz napjai” következtek, s végül Freud huszonhárom és huszonhét napos,viselkedést befolyásoló ciklusát tanulmányozta. Mivel biológus volt, jól ismerte a természeti folyamatok körforgását, ezért feltételezte, hogy a természet alapvető tulajdonsága az ismétlődés.A modern rendszerelmélet egyes területei, például a káoszelmélet vagy káoszdinamika, részben éppen olyan ismétlődő folyamatokkal foglalkoznak, amelyeket Kammerer is oly fontosnak tartott.

John Briggs és David Peat Turbulent Mirror (Torz tükör) című rendkívül olvasmányos könyvében olyan folyamatok matematikai leírását elemzik, amelyek látszólag teljesen véletlenszerűek. Csak alapos vizsgálat fedi fel azokat a visszatérő struktúrákat, amelyeket a matematikusok meghatározott attraktorokkal jellemeznek. A kaotikus- vagy különös attraktornak nevezett fogalmakkal leírt folyamatok rövid távon megjósolhatatlanok, hosszú távon azonban visszatérő ingadozásokat mutatnak.Jó példa erre az időjárás.

A rövid távú időjárás-előrejelzések, ahogy azt nagyon jól tudjuk, igen megbízhatatlanok. Ennek az az oka, hogy számtalan tényező együttes hatására lesz ilyen vagy olyan az idő, és az egyik tényező legkisebb változása teljesen fölboríthatja az előrejelzést. Egyik nap esik,másnap meg süt a nap. A hosszú hetekig, hónapokig, sőt évekig tartó esős időszakokat legalább olyan hosszú száraz hónapok és évek váltják. Hasonlóképpen működik a szerencsejáték is. Egy darabig szerencse kíséri a játékost, majd egy időre elhagyja Fortuna kegye.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ilyenkor a játékos minden játszmát megnyer, ha szerencséje van, és mindet elveszti, ha nem megy neki a játék. Érdemes megjegyezni, hogy a káoszelmélet megalkotói nem ritkán tűntek fel kaszinókban a rulettasztal körül. Miután a számítógépen elvégezték az elméleti elemzéseket, átvonultak a kaszinóba,hogy a terepen ellenőrizzék az eredményeket!

A káoszelmélet nem megmagyarázza az időjárási,viselkedési és a rulettkerék forgásával összefüggő folyamatokat, hanem csupán nyilvánvalóvá teszi,hogy léteznek olyan matematikai eljárások, amelyekkel leírhatjuk a Kammerer eseteihez hasonló,látszólag véletlenszerű eseménysorokat is. Ezeknek az objektív történéseknek azonban – mint például az időjárásnak – vajmi kevés köze van az egyes ember életében bekövetkező fordulópontokhoz,amelyekre a egybeesésekben kifejeződő jelentés hívja fel az érintett személy figyelmét. Jung nem véletlenül a szinkronicitásnak éppen erre a mozzanatára összpontosította kutatásait.

/Allan Combs – Szinkronicitás/

Az állatok paranomális képességei

A népi hagyomány szerint ahova a macska ül, ott az ember számára negatív energiák vannak, viszont ahova a kutya leheveredik ott pozitív energiákkal töltekezhetünk.…

Ez így, nem teljesen helytálló – mondja Tarr Bence László kulturális antropológus, a Szintézis Szabadegyetem oktatási vezetője -, mert ugyan mindkét állat hihetetlenül jól érzékeli a terek elektromos telítettségét, de mindig más -, a saját szempontjukból – olyan föld által kibocsátott elektromágneses helyeket keresnek, ahol ők pozitívan töltekezhetnek.

- Ahol a macska és a kutya pozitív energiához jut, nem biztos, hogy az ember is pozitív energiával töltekezik.

– Ez előfordulhat, mert minden ember egyedül rá jellemző erőtérrel bír, aminek rezgését, hangoltságát befolyásolják egészségi és érzelmi állapotai. Ezért ami egyszer épít és tölt bennünket, máskor pont káros hatással lehet ránk. Nemcsak a környezetünk, de mi is változunk, napról-napra. De visszatérve a macskákra, amikor a cica elkezd dorombolni, a hangja az embert energetizálja, sőt harmonizálja az ember bioenergiáját. De említhetném azt is, hogy a macska dorombolása olyan szenzációsan harmonizálja a teret, amelyre egyetlen kutya sem képes.

- Azért a kutyákat se becsüljük le…

– A kutyák hihetetlen paranormális képességekkel rendelkeznek, mert az előérzetük rendkívül erős, pontosan tudják, hogy mi fog történni később. Például megtörtént, hogy egy kutya az éjszaka közepén felébresztette a gazdáit, kirángatta őket az ágyból, és a következő pillanatban leszakadt az ágy fölött lógó súlyos csillár.

- Állítólag a macskák és a kutyák is érzékelnek olyan dolgokat, amelyet az ember nem. Igaz ez?

– Igen, a macska és a kutya képes érzékelni olyan látogatókat, szellem-lényeket, vagy elhunyt lelkeket, amelyeket mi nem. Minden valószínűség szerint a hőkisugárzás és a fény finom változásainak érzékelésével képesek erre. Az állatok érzékelik a polarizált fényt, ami alapján pontosan tudnak tájékozódni, ami nagyon fontos, mert például ennek köszönhetően gyorsan haza tudnak találni a lakóhelyükre, még ha több kilométeres távolságra kerültek is tőle. Valamint meg kell említeni az emberénél sokkal fejlettebb hő érzékelésüket. Ez az oka, hogy a test által kibocsátott hőhullámokat egészen pontosan érzékelik, a sötétben ez alapján találják meg egymást, és képesek a zárt ajtók, a falak mögül, a padlódeszkák alól is kiszűrni azt, ami az ember számára felfoghatatlan. (Például a médiumok is azt mondják, hogy egy elhunyt léleknek a jelenléte általában nagy hő változást idéz elő. Láthattuk ezt a Hatodik érzék című filmben is, amikor a főszereplő kisfiú körül fagyott a levegő, és ő arról panaszkodott, hogy fázik. De ennek az ellenkezője történik akkor, amikor a médium magába fogad egy lelket, ilyenkor saját testének felhevülésről számol be.)

- Visszatérve az állatok paranormális képességeire, nemcsak olyat látnak, amit az ember nem, hanem a veszélyt is előre megérzik, és mindehhez még bátorság is társul.

– Igen, amit díjaznak is. Egy angol hölgy, Maria Dickin 1943-ban megalapította a Dickin medált, amelyet úgy is szoktak nevezni, hogy az állatok Viktória keresztje, melyet az állati bátorságért adományoznak. 1943 és 1949 között 32 galambnak, 48 kutyának, 3 lónak, és 1 macskának adták a II. világháború idején tanúsított viselkedésükért. 2002 után újra értelmezték a Dickin medált, és most már azoknak az állatoknak adományozzák, amelyek mindenféle veszélyérzet ellenére hihetetlen bátorsággal tartanak ki akár az emberek, akár az állatok mellett.

- Miért éppen 2002-ben került erre sor?

– Azért, mert 2001-ben, a World Trade Center ellen történt terrortámadás során volt két olyan kutya, akik a vak gazdáikat több mint 70 emelet magasságból kimentették. A két kutyát Saltynak és Rosellnek hívták. Azóta folyamatosan osztogatják ezt a díjat azoknak az állatoknak, akik megérdemlik.

/Szerzők: Tarr Bence László – Izing Klára – forrás: tarrdaniel.com/

Ha nem tudod eltitkolni, akkor urald

Valami van a levegőben. Ma már jellemzően UFO-k, ugyanakkor a tapintható feszültséggel egy időben történik valami, amit több kultúrában is előrevetítettek a bölcsek, és amit leginkább ébredésnek, vagy korszakváltásnak nevezünk.

Tény, hogy nagyjából az ezredforduló óta robbanásszerűen nyílik az emberiség tudata, erősödik a szembenállás a megtanult dogmákkal szemben. Új világkép, új értékrend, és új tudás van kibontakozóban.

Ahogy Obama elnök egyik tanácsadója mondta:

” Úgy száz évvel ezelőtt könnyebb volt megváltoztatni százmillió ember véleményét, mint megölni százmillió embert. Ma könnyebb megölni százmillió embert, mint a véleményüket megváltoztatni.”


Azt, hogy miben áll ez a változás, egyre többen látjuk körvonalazódni. Hasonló következtetésekre jutunk, ami alapvetően abból adódik számomra, hogy átgondoljuk a dolgainkat. Nem csupán azért állítunk valamit, mert jól hangzik, vagy mert mások is mondogatják, hanem azért, mert valamilyen megmagyarázhatatlan, már- már titokzatos késztetés hatására átgondoltuk mindazt ami történik.

Hogy mi történik most, azt számtalan formában el lehet magyarázni, és valószínűleg mindegyik magyarázat a maga nemében helytálló, én azonban most is, mint mindig, azt mondom, itt az ideje annak, hogy elkezdjünk életszerűen gondolkozni. A hétköznapjainkon keresztül vizsgálni ezt a változást.

Miért tartom ezt fontosnak?

Az elmúlt pár ezer évben hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy a tudást bonyolultnak minősítettük. A tudás, amit keresünk biztosan nagyon összetett, nehezen érthető. Így aztán a különböző vallások azt mondják, ez a tudás istené, ami ember számára elérhetetlen. A tudós társadalom sem működött másképp. Folyamatosan azt a képzetet keltették, hogy tudni ugyan lehet, de ahhoz nagyon nagyon sokat kell tanulni, és persze ne feledjük, a tanulás sok pénzbe is kerül.

Persze nem teljesen igaz ez, hiszen egy ideje már világossá vált, hogy a történelmünkben több titkos társaság is működött. Ilyenek a szabadkőművesek, az illuminátusok, vagy a mostanában oly sokat megemlített Bilderberg csoport. Ezek a társaságok tudtak, és tudnak valamit, amit az emberek többsége nem, és ezeknek a csoportoknak a ténykedését mindig is körüllengte egyfajta misztérium.
Vajon mi történhet ott, vajon mit tudhatnak ők, amit mi nem?

Bármelyik irányból is közelítem meg a kérdést, ugyanoda lyukadok ki. A tudás misztikus, nehezen érthető, és nem mindenki számára adott. De mi van akkor, ha szakítunk ezzel a dogmával is, és kimondjuk hangosan, minden lelkiismeret furdalás nélkül, hogy a tudás egyszerű?

Hogy csupán azért nem látjuk át világunk működését, azért nem vagyunk képesek most már megoldani a legalapvetőbb gondjainkat sem, mert tudatunkat, és hitünket átszövi ez a tévképzet, miszerint tudni bonyolult dolog.

Mi van akkor, ha a tudás nagyon is kézenfekvő, és bárki megértheti, és jobbat mondok, csupán azért nem találtuk eddig, mert mindig is itt volt az orrunk előtt. És mi ahelyett, hogy a kézenfekvőt néztük volna, vagy egy távoli istenben kerestük, vagy a végtelennek tűnő világűrben távcsövekkel kémlelve az eget, máskor mikroszkópokkal az atomokat részekre szedve.

De történt bárhogy is, egészen mostanáig a tudás valahol a távoli messzeségben, vagy a mélyben kerestük. Tettük bárhogy is, annak a lehetőségét teljesen kizártuk, hogy mindaz amit keresünk, csak épp ki nem böki a szemünket.

A dogmákat manapság felváltották a tanfolyamok. Ezoterikus, vagy az új világképet hirdető előadásokon elmerülhetünk a kvantumfizika rejtelmeiben, a szimbólumok erejében. Nem állítom, hogy ezek haszontalanok, ugyanakkor még ezekkel kapcsolatban is ott van bennem az az érzés, ami eddig is ott volt. Sokat kell tanulni, és nem értheti meg mindenki.

Legyen tehát a kiindulási pont innentől kezdve ez, a tudás egyszerű, és mindenki számára, így számodra, és számomra is adott.

Mi lehet hát a kulcs a teljesebb megértés felé?

A saját életed, az az élet, amit nap mint nap megélsz, és amiről eddig azt gondoltad, független a világban végbemenő változásoktól. Csupán érdemes felismerned, hogy a saját életed tökéletesen leképezi az emberiség történelmét. Hogy amit te “kicsiben” megélsz, az megy végbe “nagyban” az emberiség szintjén is. A tudás, amit keresel ott van a saját életedben, a hétköznapjaidban, csupán fel kell ismerned a kapcsolatot önmagad, és minden más között.

Milyen következtetéseket lehet levonni, ha így futunk neki a kérdésnek? Mondjuk azt, hogy innentől kezdve magadtól is megérthetsz mindent? Felismerheted a mostani változás lényegét anélkül is, hogy hosszasan gyötrődnél különféle tanfolyamokon?

Meggyőződésem, hogy igen. Eljött az ideje annak, hogy a józan eszedre, a saját megérzéseidre hallgass. Ez nem zárja ki azt, hogy másokat is meghallgassunk, de kizárja azt, hogy meg lehessen téged dumálni.

Van saját életed, van saját személyiséged, és van saját véleményed. Mindez nem véletlen. Különbözőségünk nem konfliktusforrás, hanem az élet sokszínűségének része. Személyiséged az élet nevű kirakós játék egyik darabja. És ha a saját személyiségedet divatos irányzatok mögé bújtatod, akkor elvész. Minél többen fedjük fel saját személyiségünket, annál több kirakós darab válik láthatóvá, míg végül összeáll a kép. Önmagad eltitkolása okozza az összes többi titkot az életünkben.

A hétköznapok unalmasak? Szerintem pedig rettentő izgalmasak, mert azokban van minden tudás. Nem istenben, nem távoli csillagokban, és még csak nem is az atomokban. Nincs más dolgunk, mint felfedezni a hétköznapok tudományát, és élni az életet.

Forrás: thesecret.hu

Rejtélyes humanoid alakot fotózott a Mars Curiosity, amint a marsjáró fölé hajol

A Marsról néha olyan képek érkeznek, melyek olykor még a kutató elmét is térdre kényszerítik. Olyan fotók, melyek tartalmát senki sem képes teljes mértékben bizonyítani vagy cáfolni.

Egy 2012 szeptember 26-án készült képen az látszik, mintha egy humanoid alak a marsjáró fölé hajolna éppen. A képet a Curiosity bal oldali navigációs kamerája készítette. Ha közelebbről megnézzük, az alaknak felül mintha a haját látnánk, és a testét feltételezhetően egy hátizsákkal, vagy tartállyal a hátán, és a lábait.

Talán ez lehet az a fotó, amely bizonyítja a sok összeesküvés elmélet valódiságát?

Az eredeti NASA fotó itt található: http://marsmobile.jpl.nasa.gov/ms


Egy 2007-es Spirit marsjáró által készített felvételen például az látszik, hogy a szerkezet napelemeit vastag marsi porréteg borítja, ami zavarokat okoz a működésében. Ám pár nappal később a por teljesen eltűnt a napelemekről. A NASA ezzel az esettel kapcsolatban azt állította, hogy a marsi szél tisztára fújta a Spirit napelemeit, ami első hallásra talán igaznak is tűnhet. Vagy a másik magyarázat az, hogy valaki megtisztította a paneleket.


Mindenesetre igazán elgondolkodtató tény az, hogy a NASA több száz millió dollárt fektetett a Spirit kifejlesztésébe, de nem gondoskodott a napelemek tisztántarthatóságát biztosító technológiáról!

(A kép csak illusztráció)
Egy másik igen furcsa eset a Viking 1976-os marsi landolásához kötődik, amiről egy korábbi NASA alkalmazott számolt be. Elmondta, hogy a Viking egyik kamerája által közvetített monitorképen két, űrhajós ruhában sétáló alakot látott a Mars felszínén. A két ember kinézetű és védőruházatot viselő alak a Viking irányába tartott a horizont felől.

Ha mindezek valósak, akkor szinte teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a NASA és esetleg más űrügynökségek, vagy titkos szervezetek nem nyilvános tevékenységet folytatnak a Marson.

/új világtudat/

Sambhala - Utazás a láthatatlan királyságba

Dél- és Közép-Ázsia buddhista kolostoraiban több olyan kéziratot is őriznek, amelyek a Sambhala-ba igyekvőket látják el részletes útmutatásokkal és hasznos tanácsokkal.

Az út, amely Indiában vagy Tibetben kezdődik – aszerint, hogy hol írták le az “útikönyvet” – először valóságos, később mitikus tájakon keresztül halad Közép-Ázsia mágikus szíve felé.

Az utazónak számos akadályt kell útközben leküzdenie; forró sivatagokon, hófödte hegygerinceken, rohanó folyókon, mély szakadékokon, dermesztő gleccsereken, sötét barlangokon kell átkelnie, ráadásul a fizikai akadályokon kívül olyan természetfeletti erőkkel is meg kell küzdenie, amelyeket csak a mágia segítségével lehet legyőzni.

Ezért a Sambhala-ba vezető út során (amely már jóval a tényleges indulás előtt megkezdődik) a zarándok különböző speciális testi, lelki és szellemi jógagyakorlatokat végez, amelyek felszínre hozzák rejtett, mágikus képességeit, és átformálják tudatát. Ezáltal alkalmassá válik arra, hogy legyőzze a természeti és a természetfeletti akadályokat, és belépjen az emberfeletti emberek kívülről láthatatlan királyságába.

Aki eléri Sambhala-t, égbe nyúló havasoktól övezett, kellemes klímájú, zöldellő völgyben találja magát. Az ország lakói fákkal körülvett, egyszerű, de kényelmes házakban élnek, és mivel a völgyben minden megterem, semmiben sem szenvednek hiányt. Az “útleírások” szerint ráadásul hihetetlen mennyiségű arany és drágakő található a közeli hegyekben, bár ez a tény teljesen hidegen hagyja a völgy lakóit, akiket kizárólag a szellem kincsei érdekelnek.

Mircea Eliade (1907-1986) a kiváló mitográfus, a jóga és a sámánizmus világszerte elismert szakértője a következőket írja Sambhala-ról és az oda vezető útról Honigberger doktor titka (Secretul doctorului Honigberger) című okkult regényében:

“A rendkívüli jelentőségű dolgok között – amelyeket Honigberger J. E. előtt fölvetett – szerepelt Sambhala létezése is, e csodálatos országé, amely a hagyomány szerint valahol India északi részén található, s ahová csak a beavatottak juthatnak el. J. E. mielőtt elméje elborult, azt hitte, hogy e láthatatlan föld mégis elérhető a beavatatlanok számára, s egy általa teleírt lapra, amelyet én Isiban megtaláltam, két jezsuita, Stefan Cancella és Ioan Cabral nevét jegyezte fel, akik szerinte eljutottak Sambhala-ba.

Elég nagy nehézségekbe ütközött, amíg e két jezsuita misszionárius műveit megszereztem, de így legalább rájöttem, hogy J.E. állítása megalapozatlan. Cacella és Cabral valóban a két első európai, akik hallottak Sambhala-ról, és említést tesznek róla. Bhutánban voltak, s a Kathayba vezető utat keresték, amikor e csodálatos ország létezéséről tudomást szereztek, amely a helybeliek szerint valahol keleten fekszik.


1627-ben fel is kerekedtek, hogy megkeressék, de csak Tibetbe jutottak. Sambhala-t, ezt a csodálatos földet nem találták meg. J.E.-vel ellentétben én, miután tudomásomra jutottak Honigberger vallomásai, úgy véltem, hogy e földet Közép-Ázsia egyetlen földrajzilag meghatározott területével sem lehet azonosítani. Ebben a hitemben talán az Agarthával kapcsolatos indiai legendák is befolyásoltak, csakúgy, mint a buddhista és a brahmanista mitológia “Fehér szigetei”.

Ráadásul soha nem találkoztam olyan indiai szöveggel, amely azt állította volna, hogy e csodálatos vidékre a természetfeletti erők igénybevétele nélkül el lehetne jutni. Valamennyi beszámoló Buddha, vagy egy másik beavatott “repüléséről” beszél e csodás tájak felé, amelyeket avatatlan szemek nem láthatnak. A “repülés” pedig, mint ismeretes, szimbolikus és titkos nyelven az ember azon képességét jelöli, hogy felülemelkedhet az érzékek világán, és ezáltal eljuthat a láthatatlan régiókba.

Mindaz, amit Honigbergerről tudtam, hihetővé tette számomra, hogy ő behatolt Sambhala-ba, s ezt jógatechnikájának köszönhette, amelynek még 1858 előtt mesterévé vált; küldetését azonban a jelek szerint nem tudta teljesíteni. Csak így tudok magyarázatot adni arra, miért tért vissza oly hamar Indiából, s miért halt meg röviddel hazatérése után, azt az oly fontos dokumentumot egy olyan hozzá nem értő fiatalemberre bízva, mint J.E…

Hitem szerint Honigbergert azért engedték vissza Sambhala-ból, hogy megkísérelje fellendíteni azt a néhány nyugati beavató központot, amelyek a középkor óta csak tengődtek…Kétségkívül nem tudta, hogyan teljesítse, vagy már a kezdet kezdetén veszélyeztette küldetését, s azért hunyt el olyan titokzatos körülmények között…”

Most már ismerem a Sambhala-ba vezető utat. Tudom, hogyan kell oda eljutni. S még valamit hozzátehetek:röviddel ezelőtt hárman is eljutottak oda kontinensünkről. Mindegyikük egyedül kelt útra, és saját erejéből ért Sambhala-ba..

Ezeket a dolgokat hosszú révületeim során tudtam meg, amikor Sambhala minden fenségével megjelent előttem. Láttam a zöldellő tüneményt a hóborította hegyek között, a furcsa házakat, az embereket, akiknek nincs koruk, s keveset beszélnek, mert enélkül is jól értik egymás gondolatait.

Ha ők nem lennének, hogy imádkozzanak a többi emberért, és gondolkozzanak helyettük, valamennyi démoni erő kontinensünkre zúdulna, amelyet a modern világ a reneszánsz óta szabadjára engedett.

Vajon a mi Európánk sorsa is megpecsételődött? Semmit sem tehetünk már az e sötét szellemi erők áldozatául esett világért, amely öntudatlanul sodródik a kataklizma felé?

Nagyon félek, hogy Európára ugyanaz a sors vár, mint Atlantiszra, s hamarosan a tenger hullámaiba merül. Jó lenne, ha tudná az emberiség, hogy csupán a Sambhala-ból sugárzó szellemi erők késleltetik a Föld tengelyének katasztrofális elfordulását, amelyet a geológia jól ismer, s amely a tengerekbe fogja taszítani világunkat, s ki tudja miféle új szárazföldet emel ki onnan…”

Nem árt ha tudjuk, hogy a fenti regényrészletben szereplő Honigberger doktor (vagyis a regény címadó figurája) nem az író képzeletében született meg, hanem valóságos személy volt.

Johann Martin Honigberger (1794-1869) brassói születésű szász orvos (eredetileg gyógyszerész) hosszú éveket töltött Indiában, először mint egyszerű utazó, később pedig mint Lahore maharadzsájának, Ranzsit-Szinghnek udvari orvosa és admirálisa.

Honigberger kétségkívül kalandor volt, de semmiképpen sem szélhámos. Keleten és nyugaton egyaránt nagy tudású, művelt emberként tartották számon. Jártas volt több tudományágban, és az okkultizmus területén is szakértőnek számított. 1851-ben Bécsben értékes könyvet adott ki keleti kalandjairól és tapasztalatairól (Früchte aus dem Morgenlande). Ez később Thirty-five years in the East (Harmincöt év Keleten) címen Angliában is megjelent.

Könyvéből egyebek közt megtudhatjuk, hogy a maharadzsa udvarában tanúja volt annak a híres kísérletnek, amelynek során egy Haridasz nevű jógi negyven napra elevenen eltemettette magát. Néhány kutató nem tartja kizártnak, hogy Honigberger keleti utazásai során Tibetbe (sőt talán még Tibeten túlra) is eljutott.

/Elsüllyedt világok/

Csillagkapu? – Rejtélyes rádiójeleket fogtak egy ősrégi víz alatti „struktúrából” Malibu közelében

Fordította: Száraz György
Egy Malibu közelében található, rejtélyes víz alatti építmény különös újfajta rádiójeleket bocsát ki, ezért az összeesküvés-hívők úgy vélik, hogy az egy olyan „csillagkapu” lehet, amit valaha idegen bolygókra történő utazáshoz használhattak.

Egy lelkes rádióamatőr egy „hajóból” sugárzó, furcsa rádiójeleket fogott, amelyekről úgy gondolja, hogy a bennszülött Chumash törzsnek már évezredek óta van tudomása. – adta hírül a Yahoo News.

„Minden nap ezekbe a jelekbe botlunk.” – magyarázza a 93 éves Mr. Emmett, aki 1938 óta amatőrrádiós.

„A jelekkel kapcsolatban elképesztő, hogy állandók, miként az elvárható tőlük. Tudtam, hogy a jelforrásnak rendkívül közelinek kell lennie.”

Mr. Emmett azt állítja, hogy egy terepjáróra erősített hatalmas antenna felhasználásával kinyomozta a jelek forrását és felfedezte, hogy azok a saját floridai birtoka közelében lévő, rejtélyes víz alatti struktúrából származnak.

Az építményre eredetileg Mr. Emmett egyik barátja, Robert M. Stanley író lett figyelmes, akinek az a véleménye, hogy az objektum egy nagy földönkívüli űrhajó, mely már évezredek óta a víz alatt pihen.

Állításait sokan vitatják, mondván, ez a tárgy természetes képződmény.
  • Stanley kiáll a mellett, hogy a bizarr objektum egy „csillagkapu” lehet, ami lényegében egy idegenek (értsd: földönkívüli intelligens létformák) által használt féregjárat, amin keresztül a Földet szokták meglátogatni. Stanley azt állítja, hogy az Egyesült Államok kormánya folyamatosan mini-tengeralattjárókkal vizsgálja az objektumot.

Nigel Watson, a Haynes-féle ufó-kutatások kézikönyvének írója, azt mondja, hogy „Sokféle szóbeszéd és történet kering a nagyvilágban elszórtan fellelhető, föld alatti és víz alatti földönkívüli bázisokról, melyek jobbára eldugott vidékeken találhatók. Ezeket pedig kapcsolatba hozzák ufó-észlelésekkel és más egyéb megmagyarázhatatlan jelenségekkel. A malibui struktúra azért érdemel figyelmet, mert egy egész sor teóriának és spekulációnak adott táptalajt.”

A felirat szerint a bejárati támpillérek meghaladják a 600 lábnyi (183 méteres) magasságot.

Robert M. Stanley író azt állítja, hogy 2010-ben a Google maps segítségével fedezte fel azt, amiről úgy gondja, hogy egy ősi szerkezet lehet.

Amikor felvette a kapcsolatot egy, a környéken élő régi barátjával, ő azt mondta neki, hogy már 10 éve tud ennek a struktúrának a létezéséről. A barátja már korábban is fogott onnét származó rádiójeleket és meg volt győződve arról, hogy a struktúra egy olyan nagy űrhajó, amely már ősidők óta itt tartózkodik.

Akár bázis, akár űrhajó, Robert állítja, hogy tökéletesen igazodik számos megalitikus malibui műemlékhez és beleillik a Chumash nép szájhagyomány útján terjedő legendáiba, melyek arról emlékeznek meg, hogy 12000 évvel ezelőtt ezt a vidéket elárasztotta a víz.
  • Robert szintén úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok Haditengerészetének tudomása van erről a bázisról, mivel sok olyasféle pletyka kering, melyek szerint mini-tengeralattjárókat üzemeltetnek az ősi láva-járatokban a kaliforniai partok mentén, amelyek összeköttetésben állnak a Mojave-sivatagban található föld alatti katonai bázisokkal.
(A Mojave-sivatag az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részén terül el, négy állam területén (Kalifornia, Nevada, Arizona,Utah). Nevét a mohave (mojave) indián törzsről kapta. Legmagasabb pontja a Charleston Peak (3633 m), a legalacsonyabb a Death Valley, (Death Valley Nemzeti Park) 86 méterrel a tengerszint alatt.)

Hosszas mérlegelés után Robert arra a következtetésre jutott, hogy ez egy olyan portál, vagyis egy féreglyuk, más néven csillagkapu lehet, amelyen keresztül az idegenek a Földre is el tudnak jutni.

Mint az a legtöbb ufó-kutató körzettel kapcsolatban elmondható, jól állunk ötletekből, de kevés a megbízható bizonyíték. Lehet, hogy csak vágyálom azt hinni, hogy a rádiójelek ebből a struktúrából származnak. Fantasztikus volna, ha néhány ősi űrszonda vagy földönkívüli bázis bújna meg a malibui partok mentén, mindazonáltal, amíg senki sem tud ténylegesen oda látogatni, addig ez módfelett enigmatikus marad.”

Forrás: Boldog napot.hu

Az önszuggesztió ereje

 Az önszuggesztió azt jelenti, hogy határozott, jól definiált képzetet sugallunk önmagunknak. Herbert Parkyn kitűnő kézikönyve jegyzi fel a következő esetet. A dolog nem nélkülöz bizonyos komikumot, ami mindenesetre megkönnyíti, hogy emlékezzünk rá.

“A Chicagóba látogató New York-i turista órájára néz, ami a helyi időnél egy órával többet mutat, és közli chicagói barátjával, hogy dél van, A chicagói, aki elfelejtette, hogy New York és Chicago között éppen egy óra az időzónák eltérése, közli New York-i barátjával, hogy éhes, s hogy ebédelnie kell.”

Az autoszuggesztió leküzdheti a legkülönfélébb félelmeket és egyéb negatív érzelmeket. Egyszer meghallgatásra hívtak egy fiatal énekesnőt. Az ifjú hölgy alig várta, hogy sor kerüljön az interjúra, leküzdhetetlen lámpaláza miatt azonban korábban már három ízben is kínos kudarcot vallott.

Kitűnő hangja volt ugyan, de mindig azt mondogatta magának:

“Hátha nem is tetszem majd nekik, amikor meghallják a hangomat. Megpróbálom. Hű de félek, hű de aggódom!”


Tudatalattija kívánságként értékelte az összes negatív autoszuggesztiót, s hozzálátott, hogy megvalósítsa és tapasztalatként a leány rendelkezésére bocsássa őket.

A kudarc oka tehát az önkéntelen autoszuggesztió, az érzelmi alapon átélt és elfogadott félelem volt. Az énekesnő a következő technika segítségével küzdötte le ezt az akadályt: Naponta háromszor bezárkózott szobájába. Kényelmesen elhelyezkedett karosszékében, testét ellazította, szemeit becsukta. Tőle telhetően nyugalmat parancsolt testére és gondolataira.

A fizikai mozdulatlanság elősegíti a szellemi passzivitást, és növeli az elme befogadókészségét a szuggesztió iránt. A félelem sugallatát a következő mondatokkal űzte el:

“Gyönyörűen énekelek. Kiegyensúlyozott, nyugodt, magabiztos és higgadt vagyok.”

Minden alkalommal öt-tíz ízben ismételte el ugyanezt, lassan, nyugodtan, mély átérzéssel. Mindennap három ilyen “ülést” tartott napközben és egyet lefekvés előtt. A hét végére tökéletesen kiegyensúlyozott és nyugodt volt. Amikor pedig sor került a meghallgatásra, csodálatos, emlékezetes alakítást nyújtott.

A memóriája ismét a régi

 Egy hetvenöt éves hölgy rendszeresen azt mondogatta magának: “Egyre romlik a memóriám.” Megfordította eljárását, s indukált autoszuggesztiót alkalmazva, napjában többször elismételte: 

“Mától kezdve memóriám minden téren fejlődik. Mindig emlékezni fogok mindarra, amire akármikor és akárhol szükségem lehet. Emlékeim és benyomásaim egyre tisztábbak és határozottabbak lesznek. Automatikusan és könnyedén hívom elő őket. Amire emlékezni akarok, azonnal a helyes formában jelenik meg az elmémben. Napról napra gyorsan javulok, és a memóriám hamarosan jobb lesz, mint valaha.”

 Legnagyobb elragadtatására három héten belül visszanyerte memóriáját.


Úrrá lett komisz modorán

Számos férfi panaszkodott ingerültségéről és rossz modoráról. Legtöbben roppant fogékonynak mutatkoztak az autoszuggesztióra, és csodálatos eredményeket értek el azáltal, hogy körülbelül egy hónapon át, naponta három-négy ízben – reggel, délben és este, lefekvés előtt – elismételték a következő kijelentéseket:

“Mostantól kezdve jóindulatúbb leszek. Az öröm, boldogság, vidámság válik megszokott hangulatommá. Mindennap szeretetreméltóbb és megértőbb leszek. Környezetem számára a vidámság és jóakarat központjává válok, saját jó kedélyemet terjesztem közöttük. Ez a boldog, örömteli, vidám hangulat lesz megszokott, természetes állapotom. Hálás vagyok érte.”

Felléphetsz a negatív szuggesztiók ellen

Akármelyik napon veszed kezedbe a reggeli lapokat: tucatszám találsz bennük olyasmit, ami a hiábavalóság, félelem, aggodalom, a küszöbön álló katasztrófa érzetének magvait hinti el. Ha elfogadod ezeket a félelemgondolatokat, még az életkedved is odavész. Ellenállhatsz a romboló eszmék hatásának, ha tudod, hogy az összes ilyen negatív szuggesztiót elháríthatod a tudatalattid számára biztosított, építő jellegű autoszuggesztióval.

Rendszeresen ellenőrizd a téged érő negatív szuggesztiókat! Korántsem kötelező a destruktív szuggesztiónak romboló hatást gyakorolnia rád. Gyerekkorunkban és serdülőkorunkban mindannyian megszenvedtünk tőlük.

Tekints csak vissza: könnyen felidézheted, hogyan járultak hozzá szüleid, barátaid, tanáraid a rád sújtó negatív szuggesztióözönhöz. Tanulmányozd figyelmesen, amiket akkor hallottál, s meggyőződhetsz róla: többnyire közönséges propagandáról volt szó. Az egésznek leginkább az volt a célja, hogy félelmet ültessen beléd, vagy hatalmat biztosítson fölötted.

Minden családban, hivatalban, gyárban, klubban folyik ilyenfajta szuggesztió. E szuggesztiókkal többnyire arra törekszenek, hogy mások kedve szerint, mások
érdekeinek megfelelően gondolkodj, érezz, cselekedj.

Forrás: / Rejtélyek szigete / Felhasznált irodalom: Dr. Joseph Murphy: Tudatalattid csodálatos hatalma

450 millió éves idegen chipet fedeztek fel Oroszországban

Orosz halászok találtak rá a Kubány folyó partján egy igen szokatlan kőre, amelybe egy furcsa tárgy volt beágyazódva, ami nagyon hasonló a mai elektronikus chipekhez. A követ elküldték a Nanotechnológiai Kutatóintézetbe a dél-oroszországi Állami Műszaki Egyetemre, ahol az első jelentések szerint megállapították, hogy a felfedezett kő kora legalább 450 millió éves.


Ez visszanyúlik egészen azokba az időkbe, amikor az első szárzaföldi növények megjelentek a Földön nagyjából 450 millió évvel ezelőtt. Ez szintén egybeesik a traumatikus Ordovícium-szilur kihalási esemény időszakával. Ezt az eseményt úgy emlegetik, mint a második legpusztítóbb kihalást a tengeri életközösségben a Föld történetében, mely mintegy 100 tengeri családot törölt ki, ami az akkori állati nemek 49%-át jelentette. Megtizedelődtek a pörgekarúak és a mohaállatok, és kipusztult a trilobiták, a konodonták és graptoliták sok családja. A zátonyképző fauna nagy része is megtizedelődött.


Egyre több bizonyíték kerül elő, melyek betekintést nyújtanak az ősi civilizációk technológiájába, melyeket a mai ember csak éppen elkezdett használni, és amelyek több száz millió évvel azelőttről valók, hogy az ember, vagy bármilyen általunk ismert intelligens létforma kifejlődött volna a Földön. Jelenlegi ismereteink szerint abban az időben fejlett technológia (vagy bármiféle technológia) nem létezett, így ez egy újabb rejtélyes példa arra a megmagyarázhatatlan jelenségre, hogy miért bukkannak fel ilyen, és ehhez hasonló több száz millió éves leletek.


/új világtudat

Atomrobbanás pusztíthatta ki az életet a Marson

John Brandenburg fizikus új elmélettel próbálja megrengetni az űrtudomány jelenlegi állását: kutatásaiban arra jutott, hogy a Marson volt élet, csak elpusztította az atomháború (az atomrobbanást piros pötty, az uralkodó szélirányt nyíl jelzi a térképen).

A Huffington Post szerint az elmélet lényege, hogy a Marson honos küdóniaiak és az utópiaiak civilizációit egy marsonkívüli faj atomtámadása pusztította el. A kulcs a Mars talaja, a tudós szerint még a színéről is ordít, hogy fúziós-hasadásos robbanások helyszíne volt a bolygó.


A Curiosity által hazaküldött képeket is felhasználta, meggyőződése, hogy épületek romjait ábrázolja több kép is. Eredményei a Journal of Cosmology and Astroparticle Physics (Kozmológiai és Asztrorészecsketani Folyóirat) hasábjain jelennek majd meg. Nemrég arról jelent meg cikk ugyanebben az újságban, hogy 

"az ősrobbanás valójában egy hologram volt"

Brandenburg a Kaliforniai Egyetemen végzett, plazmafizikus. Meggyőződése, hogy a marsi civilizációk az ókori egyiptomiak technológiai szintjén voltak. A fenti képen láthatók az épületek romjai (a kép forrása persze ismeretlen).
"Szembesülve Brandenburg professzor bizonyítékaival, bizonyossá vált, hogy nekünk is aktívan készülnünk kell a védekezésre az ellen, ami ezt a csapást mérte a Marsra."

írták a bejelentés hatására az Arkcode.com-on.


Index / Huffington post

John Titor története

Most, hogy a Global felújítása lassan befejeződni látszik, elkezdtem gondolkodni, hogy esetleg kéne egy cikk. Nem tudtam eldönteni, hogy a múltból keressek ki valamit, esetleg legyek aktuális, vagy valami futurisztikus témát keressek. Nos, mindhárom benne lesz a következő sorokban. Őszintén bevallom, már jó ideje terveztem összehozni a kedvenc témámról, John Titor-ről egy cikket, de egészen eddig nem volt meg hozzá az energiám. Következzen John Titor története: 

Az idő, az időutazás, a jövőbe látás és a párhuzamos univerzumok jó ideje foglalkoztatja az emberiséget, a falusi paraszt embertől kezdve a legnagyobb tudósokig. Több cikkem is szólt már időutazásról (Chaplin időutazója, Svájci óra egy 400 éves sírban, Időutazás: 1.rész, 2.rész) és a jövőbelátásról (Kronovizor 1. rész, 2.rész) de mai cikkem egy egészen különleges esetről fog szólni, mely 14 évvel ezelőtt esett meg, s tartotta lázban az amerikai internetes közösség jelentős részét, majd évekig tartó, jobbára kellemes fejtörési lehetőséget adott nem csak az összeesküvés elméletekkel foglalkozóknak, de a szociálpszichológusoknak, a futurológusoknak és a scifi-kedvelőknek is.

Így az elején a kedves olvasóban bizonyára felmerült az rendkívül bonyolult és összetett kérdés, hogy: "Ki a fene az a John Titor?" tehát kezdjük is innen.

John Titor egy időutazó volt, vagyis minden bizonnyal majd lesz.


Nézzük először röviden, miről is van szó:

Bár a kezdetekről sokan vitáznak, a többség szerint a történet 2000 novemberében indult, amikor egy, az időutazás különböző perspektíváival foglalkozó internetes fórumon felbukkant egy kommentelő, először "Timetravel_0", később a "John Titor" nicknevet használva aki a kontaktus első pillanataitól kezdve sokkolta mindazokat akik elkezdtek beszélgetni vele.

Titor nem kevesebbet állított önmagáról, mint azt, hogy egy amerikai katona, aki a jövőből érkezett (pontosan 2036-ból), hogy megszerezzen egy IBM 5100 nevű számítógépet, melynek rejtett tulajdonsága, hogy képes lefordítani olyan programnyelveket, melyek az APL és BASIC előtt íródtak.

Első dolga volt, hogy fényképeket és fénymásolatokat töltött fel az időgépéről és annak használati utasításából, melyek közül néhányat ebben a cikkben is láthattok.

Ahogy telt az idő, egyre többen kezdték faggatni az ittlétének okáról, az időutazás fizikájáról, és, hogy mit gondol a korunkról.

És a korrektség miatt azt is előre kell bocsájtanom, hogy Titor mindig is hangsúlyozta a párhuzamos világvonalak lehetőségét, így már azzal is, hogy visszautazott és dolgokat mesél a jövőről, meg is változtathatja azt, ezért a jövőről adott információkban szereplő események nem biztos, hogy bekövetkeznek.

Más fórumokon és chat oldalakon is írogatott, köztük egy Art Bell nevű -ma már nem létező- oldalon.

2001. Március 21-én egy utolsó üzenet után nyoma veszett

Most pedig lássuk, kicsit bővebben, miket is osztott meg Titor a küldetésével és a jövővel kapcsolatban: 
Az IBM 5100:

Valóban létező számítógép, melyet a Minnesota-beli Rochesterben gyártottak 1975-ben.John azt állította, hogy rokoni (valószínűleg nagyapa-unoka) kapcsolatban áll az egyik gyártást végző mérnökkel, ezért választották őt erre a küldetésre.

Állítólag a bejegyzéseiből arra lehet következtetni hogy már korábban visszautazott 1975-be és találkozott is a nagyapjával, akitől kapott egy 5100-ast, amit valamilyen módon átalakított, hogy használni tudja 2036-ban.

A magyarázata alapján kellett volna, hogy legyen egyszerűbb módja is a probléma megoldásának 2036-ban. Ha lehet utazni az időben, miért menne vissza egy régi technológiáért, ami számunkra haszontalannak tűnik? Ez egészen addig logikusnak tűnik, míg rá nem jössz, hogy a NASA ma is az interneten vásárol régi számítógép alkatrészeket, hogy karban tudja tartani a rendszereit.

Emellett sok titkos kormányhivatal és a CERN is APL és BASIC előtti programozási nyelvet használ, melyet csak egy IBM 5100-al lehet dekódolni.

Titor egységében 7 másik időutazó tevékenykedik, elsődleges feladatuk, hogy információt és eszközöket szerezzenek be amelyeket arra használnak, hogy a 2015-ös harmadik világháború negatív következményeit orvosolják.

És így érkezünk el a következő pontig:
    A 2036-os világvonal (az ő szavaival "world line") :

    A képen a világvonalak leegyszerűsített ábrája látható, Titor leírása alapján.
    A különböző döntéseink (pontok) új elágazó világvonalakat hoznak létre.

    Titor 1998-ban született, majd fiatalon kezdett harcolni a 2004-es elnökválasztást követő lázongás miatt 2008-ban kitört polgárháborúban. Még a katonai alakulatának, a „Fighting Diamondbacks”-nek a karjelvényét (jobbra) is bemutatta a kommentelőknek.

    2036-ban Floridában él a családjával és a Tampa-i MacDill Légi Bázison szolgál.

    Talán a legfontosabb ezzel kapcsolatban Titor jövőre vonatkozó emlékei közül, hogy a világot egy 2015-ben kitört és három milliárd áldozattal járó világháború sújtotta, amit Oroszország kezdett azzal, hogy megtámadta Európát, majd az USA-t és Kínát. (megjegyzés: hol is tartunk jelenleg?)

    A háború elkerülhetetlen, de Titor ezt nem tartja akkora tragédiának, ugyanis -ahogy érvel-, a hadiállapotban a nagy felfedezések és jelentős találmányok száma ugrásszerűen megnő, ami bizonyos értelemben „kifizetődővé” teszi a világégést. Persze nem szó szerint így gondolja, de a mondandójából így lehet leszűrni a lényeget. Ez egy szükséges rossz, olyan, mint a tarló felperzselése a földművelésben. Lehet, hogy abban a pillanatban nagyon rossznak tűnik és károsan hathat az élővilágra, de az emberiség számára az eredmény inkább pozitív.

    A C204-es időgép fotójáról készült fénymásolat

    2036-ban már nincsenek hatalmas ipari komplexumok, a léthez szükséges élelmiszert helyben termelik meg és főként lokális kereskedelemben forgalmazzák. A virtuális kapcsolattartás helyébe a klasszikus, emberközeli, humán relációk lépnek: személyes kapcsolattartás, beszélgetések, olvasás.

    A vallás és a családcentrikus mentalitás ismét elfoglalja központi helyét, noha a vallás sokkal emberközpontúbb és sokkal kevésbé intézményesített, mint kétezerben.

    Titor például kijelenti, hogy nem tudna néhány mérföldnél távolabb élni a szüleitől.

    2036-ban a szoft-technológiák továbbra is csúcsszínvonalúak, az internet és a távközlési lehetőségek új eredményeket értek el, de ezek megmaradnak az emberi szükségletek kiszolgálóinak. Ezek vannak az emberért és nem fordítva.

    Az UFO-kra és az esetleges földönkívüli civilizációkkal történő kapcsolatfelvételre történő rákérdezésekre Titor a következőt válaszolja: 2036-ban nincsenek új információk ezzel kapcsolatban, de az ő személyes véleménye, hogy az, amit a 20. században mi ufóknak és idegeneknek hívtunk, azok valójában olyan időutazók, akik még az ő idejénél is későbbről valók.

    John szerint a mi világvonalunk és az ő világvonalának temporális (ha jól fordítom: időbeli) divergenciája (tehát az ő világvonaluk és a meglátogatott múlt által létrejött új világvonal közötti különbségek) csak 1-2% (pár tized % is nagyon sok eltérést okozhat). A csapatának fő célidőszakai az 1960 és 1980 közötti évek. Minél távolabb utaznak vissza, az időbeli divergencia annál nagyobb, és egyenes arányban nőnek különféle kockázatok.
    A C204-es időgép áttekintő képe a használati utasításból

    Titor világvonalán az USA 2011-ben polgárháborúval küzd, melynek az egész nyugati civilizációra negatív következményei vannak.A polgárháború csak 2015-ben ér véget a világháború kirobbanásakor.

    2036-ban nincs központosított bankrendszer, pénz és hitelkártyák vannak, ám személyi jövedelemadó nincs.

    Ekkorra az USA fővárosa a Nebraska állambéli Omaha. Az állam 5 föderális régióból áll, melyek élén egy-egy területi elnök foglal helyet.

    A halálbüntetés létezik, akárcsak a nyilvánosan végrehajtott halál- és egyéb büntetések intézménye, valamint a száműzés.

    A C204 fontosabb alkatrészei
    Az időgép

    Titor legelső üzenete:

    "Már majdnem feladtam a reményt, hogy bárki is tudja ki az a Tipler vagy Kerr ezen a világvonalon. Az időutazás alapjainak kutatása a CERN-ben kezdődik egy éven belül, és 2034-ben fejeződnek be az első "időgéppel" melyet a GE (General Electric) épít. Kár, hogy nem lehet képeket posztolni, különben megmutatnám nektek."

    Tehát: Ha minden igaz, és hihetünk Titor-nak, az időgép fejlesztése már most javában folyik a CERN-ben. Titor szerint az időutazás a Kerr-féle miniatűr fekete lyukakon és a Tipler cilindereken alapszik.

    A C204 szinuszoidális mezője (a kézikönyvből)
    A jelenleg is használt gép első működő prototípusát 2034-ben tesztelték. Titor állítása szerint a világvonalán az időutazás nem nyilvános szórakozás, de minden ember tudatában van annak, hogy létezik.

    Ha belegondolunk nem hülyeség. Például ott volt a Nagy Hadronütköztető (LHC) megépítése, ahol bármikor előidézhetnek miniatűr fekete lyukakat.

    Titor leírása szerint a tökéletes fizikai időutazást egy gravitációs torzító rendszer teszi lehetővé. Kétféle mechanizmus létezik, a C204 és a C206. Mindkettő cézium alapú órát használ (A C204 4db-ot, a C206 6db-ot egységenként. A C204-ben 10db, a C206-ban 12db egység van)

    A gép az alábbiakból áll:
    • Erős mágneses mezőben elhelyezett kettős mikroszingularitások
    •  Elektron injekciós gyűjtőcső (?) mely a mikroszingularitások tömegét és gravitációját változtatja meg.
    • Hűtő és röntgen sugárzásos nyomáskiegyenlítő rendszer. 
    • Gravitációs érzékelők (VGL rendszer) 
    • Fő órák (4 vagy 6 db cézium alapú óra egységenként) 
    • 3db fő számítógépes egység
      Fotó a Corvette-ben
      elhelyezett időgépről

    A C204-essel főleg 50-60 éves időugrásokat lehet tenni (10 évet ugrik egy óra alatt 100%-os teljesítményen)

    Hogy ne legyen feltűnő, az időgépet eleinte egy 1967-es Chevrolet Corvette csomagtartójában, majd egy húsz évvel későbbi évjáratú egyterűben (Chevrolet Suburban) rejtették el, illetve ide építették be.

    2001 márciusában John elköszönt az akkorra már több 100 ezerre tehető rajongó táborától.
    Egy utolsó üzenetet hagyott maga után, mely önmagában is felér egy rejtvénnyel:

    „Hozz magaddal egy benzineskannát, amikor a kocsi az útszélen megadja magát”

    Ezután megszüntette regisztrációját és többé nem hallatott magáról.

    Kép a C204-ről ezúttal
    a Suburban-ban elhelyezve
    Nem is csoda, hogy ezután hatalmas kultusz övezte, élénken emlékszek kisebb koromban a tévében is beszéltek róla, több percet is szántak rá a híradóból. Azóta persze sehol nem került többé elő a téma. Minden üzenetét ezerszer átrágták a rajongók az elmúlt 14 évben, rejtett üzeneteket és utalásokat keresve. Persze voltak ellendrukkerek is, akik szerint egy jól megrendezett hoax volt az egész, és mindent megtettek, hogy lejárassák.

     A kérdés továbbra is fenn áll:

    Ha hoax, kinek állhatott érdekében? Ki az aki csak heccből szűk 5 hónapon át eljátszana egy időutazót? Mi több a kérdésekre legtöbbször szinte azonnal válaszolt, sosem kért egy perc gondolkodási időt sem, komoly háttértudással kellett rendelkeznie, és akkor ott voltak a gép tervrajzai, a fényképek... Nem hiszem, hogy ilyesmit csak poénból bárki is megtenne, így szerintem John Titor története ezért olyan hiteles, és ezért marad továbbra is a kedvenc időutazással kapcsolatos témám.

    Rejtélyes fény az orosz Urálnál

    Hatalmas villanást láthattak az Urál menti orosz városnál, Jekatyerinburgnál, a múlt héten pénteken. A helyiek és a tudósok tanácstalanok, mert semmilyen hivatalos információt nem kaptak a vakító fény okáról.

    A furcsa fényt nem kísérte semmilyen hanghatás a szemtanúk beszámolója szerint, “Néhány pillanatig vakító nappali világosság, majd minden elsötétült ismét,” a szemtanúk azt is elmondták, hogy ” vakító narancssárga fény volt, majd lüktető sárga és fehér, mint a vaku ami elnyelte az egész eget.

    Sem a regionális televíziók, a meteorológusok, sem a tudósok nem találnak magyarázatot a furcsa jelenségre.
    A helyi obszervatórium is visszajelezte, hogy semmi sem esett az égből a Villanás napján.
    Az orosz hatóságok nem hajlandók kommentálni az eseményt!

    Az is furcsa hogy a fény nem mozgott az égen, legalábbis nem észrevehetően. Vajon mi okozhatta a hatalmas villanást?


    /paranormal.hu/

    Üzenet Ghánából: AZ Ebola járvány nem valós, csak azok az emberek betegedtek meg, akiket a Vöröskereszt beoltott

    Egy Ghánában élő ember azt állítja, hogy az amerikai kormány vitte oda az Ebolát, hogy biztosítsák az olajellátásukat (többek között a számos egyéb ok miatt), és hogy a hazájában mindenki tudja ezt.

    Az Ebola járvány csak azért történt, hogy egybeessen az ENSZ 3 fő oltási kampányával. Egy egyetemi professzor állítja, hogy az Ebola egy biológiai fegyver, melyet az Egyesült Államok Afrikában tesztel, és a CDC (Járványügyi Ellenőrző és Megelőző Központ) birtokában volt a vírus szabadalma csaknem fél évtizedig. Miért van az amerikai kormánynak szüksége egy vírus szabadalomra?

    Nana Kwame írta:

    “Az embereknek a nyugati világban tudniuk kell, hogy mi történik Nyugat-Afrikában. Egyszerűen hazudnak!! Az ‘Ebola’ mint vírus nem létezik, és nem ‘terjed’. A Vöröskereszt hozta a betegséget 4 bizonyos országba 4 konkrét ok miatt, és csak azokat érinti, akik kezelést és injekciót kaptak a Vöröskereszttől. Ezért a libériaiak és a nigériaiak elkezdték kirugdosni a Vöröskeresztet az országaikból, és jelentést tesznek a hírekben az igazságról.


    Az okok

    A legtöbb ember egyből az “elnéptelenedésre” gondol, mely kétségtelenül a Nyugati köztudatban folyton jelen van, amikor Afrika kerül szóba. De biztosíthatok mindenkit, hogy Afrika sohasem néptelenedett el napi 160 ember megölése miatt, miközben több ezren születnek naponta. Tehát a valódi okok sokkal kézzelfoghatóbbak.
    • Az első ok

    Ezt az oltóanyaggal megvalósított betegséget, az “úgynevezett” Ebolát azon végső cél miatt hozták be Nyugat-Afrikába, hogy csapatokat küldhessenek Nigéria, Libéria és Sierra Leone földjére. Ha emlékeznek, Amerika megpróbált eljutni Nigériában a “Boko Haram”-hoz (2), de ez a kísérletük összeomlott, amikor a nigériaiak elkezdték elmondani az igazságot. Nincsenek ELTŰNT LÁNYOK. A globális támogatás a padlóra került, és egy újabb okra volt szükség, hogy csapatokat küldhessenek Nigériába, és ellopják az új olajtartalékokat, melyeket felfedeztek.
    • A második ok

    Sierra Leone a világ legnagyobb gyémánt szállítója. Az elmúlt 4 hónapban sztrájkok voltak, és megtagadták a gyémánt kitermelést a szörnyű munkakörülmények és a rabszolga fizetés miatt. A nyugat nem hajlandó tisztességes bért fizetni a forrásokért, mivel abban az elképzelésben él, hogy ezek az emberek a túlélésük érdekében hajlandóak egy tál rizsért és némi segélyért cserébe örökre olcsó rabszolgamunkát végezni számukra. Ezen ok miatt szintén csapatokat akarnak küldeni a helyszínre Sierra Leonéba, hogy kényszerítsék a bányászokat a sztrájk befejezésére. Ez már nem az első alkalom, hogy ez történik. Ha a bányászok megtagadják a munkát, akkor csapatokat küldenek még akkor is, ha meg kell ölniük, és le kell cserélniük őket, mert az egyetlen vágyuk az, hogy a gyémánt továbbra is áramoljon ki az országból. Persze az, hogy több hadjáratot indítsanak, hogy külön-külön megtámadják ezeket az országokat, túl gyanús lenne. De valami “Ebolához” hasonló dolog egyszerre tenné ezt lehetővé az egész térségben…
    • A harmadik ok

    A nigériai olaj ellopása, és Sierra Leone bányászathoz történő visszakényszerítése mellett szintén csapatokat küldtek, hogy KÉNYSZERÍTSÉK a védőoltás beadását (halálos “Ebola” méreg) azoknak az afrikaiaknak, akik nem olyan bolondok, hogy szívesen lássák őket.

    3000 katonát küldtek, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy ez a “méreg” továbbra is terjed, mert újra el kell mondani, hogy csak az oltással terjed! Ahogy egyre több és több hír jelenik meg Libériával kapcsolatban, hogy hazugságokkal és manipulációval tájékoztassák az amerikaiakat és az egész világot, egyre többen és többen tagadják meg, hogy meglátogassák a Vöröskeresztet. Az osztagok ráerőltetik az emberekre a “védőoltásokat”, hogy biztosítsák az Ebola járvány látható megjelenését. Ezen felül védeni fogják a Vöröskeresztet a libériaiaktól és a nigériaiaktól, akik jogosan dobják ki őket a saját országukból.
    • A negyedik ok

    Nem utolsósorban ennek az Ebola “járványnak” a MEGJELENÉSÉT (az amerikaiakat nem fogja elérni) arra fogják felhasználni, hogy megijesszenek sok millió embert, hogy oltassák be magukat “Ebola vakcinával”, és hogy ez egy országos méretű járvány. Már elkezdték olyan történetekkel, hogyan hozták be Amerikába, és hogy megjelent Dallasban, hogy a fehér orvosokat meggyógyították, de a fertőzött fekete embereket nem szabad kezelni, stb.

    Amit tesznek, hogy hagyják a feketéket, hogy akarják a vakcinát, mivel úgy tűnik, hogy a “gyógymódot” visszatartják a feketéktől. Tömegesen fognak rohanni, hogy megkapják azt, és akkor komoly lesz a probléma. Mindazzal együtt, amit az idei évben megtanultunk a vakcinákról, azt gondolhatnánk, hogy megtanultuk a leckét. Minden, amit tehetünk, hogy reménykedünk, mert ők arra számítanak, hogy a tudatlanságunkat kihasználva befejezhetik a tervüket.

    Kérdezd meg magadtól:

    Ha az Ebola valóban emberről emberre terjed, az ellenőrzött védőoltások terjesztése helyett, akkor a CDC és az Egyesült Államok kormánya miért engedi továbbra is a repülőjáratokat ezen országokba és vissza mindenféle szabályozás nélkül, VAGY ÚGY EGYÁLTALÁN?

    El kell kezdenünk mindezeken gondolkodni, és megosztani az információkat globálisan, mert nem mondják el a Nyugat-Afrikában élő emberek szempontjait. Hazudnak a saját érdekükben, és nincs elég hang és lehetőség, hogy segítsen megosztani a valóságot.

    Százezreket öltek, bénítottak meg és tettek fogyatékossá ezekkel és más “új” vakcinákkal a világ minden táján, és végül tudomást szereztünk róluk. Most mihez kezdünk mindezzel az információval?”

    Az eredeti írás itt olvasható: https://www.facebook.com/notes/nana-kwame/ebo-lie/10202862436634177

    Egy libériai születésű és amerikai egyetemen oktató professzor egy cikket írt a Libériai Observernek azt állítva, hogy az Ebola az USA bioterrorizmus kísérleteinek az eredménye. Dr. Cyril Broderick többek között azt állítja, hogy Afrikában, különösen Nyugat-Afrikában évek óta tesztelik az újonnan megjelenő betegségeket, különösen az Ebolát.

    “A WHO-t és számos más ENSZ ügynökséget hoztak összefüggésbe az afrikai országok kiválasztásával és arra történő csábítással, hogy vegyenek részt a tesztelésben, hogy támogassák az oltásokat.”

    “Jelentések szólnak olyan történetekről, miszerint az amerikai védelmi minisztérium finanszírozta az Ebola kísérleteket embereken, olyan kísérleteket, melyek csupán néhány héttel a guineai és sierra leonei járvány előtt kezdődtek.” – állítja egy riport az International Business Times-ban.

    Ami szintén megtörténik, hogy az Ebola kitörése egybeesik az ENSZ vakcina kampányaival. A gyógyszeripari és biotechnológiai iparágak szépen profitálnak az Ebola válságból, amikor a biovédelmi-kutató tábornokok, magas rangú tisztviselők és ENSZ hivatalnokok zavartan írnak alá több millió eurós kutatás-fejlesztési szerződéseket.

    Elég “véletlen” egybeesésnek tűnik, hogy a legkorábbi kitörés Guineában történt, egy időben az Egészségügyi Világszervezet (WHO), és az ENSZ gyermek ügynökségének (UNICEF) három fő vakcina kampányával. Legalább két oltási kampányt hajtott végre az Orvosok Határok Nélkül szervezet, miközben ezen vakcinák közül többet a Sanofi Pasteur állított elő, egy francia gyógyszerészeti cég, melynek fő részvényese a Rothschild-csoport.

    Természetesen a Rothschildok működtetik szinte a világ összes bankját, és van egy körülbelül 500 trillió dolláros családi hálózatuk. Ők azok ezen a bolygón, akik profitálhatnak ebből az egészből.


    Wikipedia / Liberian Observer / IB Times

    Fordítás: ujvilagtudat

    UFO-k figyelték a Nemzetközi Űrállomás asztronautáit?

    A felvétel a NASA kedd esti élő közvetítéséből származik, amin egy amatőr ufóvadász egy furcsa lebegő tárgyat vélt felfedezni a Nemzetközi Űrállomás közvetlen közelében.

    Miközben a NASA részéről Reid Wiseman asztronauta és Alexander Gerts, az Európai Űrügynökség szakembere karbantartási munkálatokat végezett a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), többeknek is feltűnt az élő közvetítésben, hogy egy idegen tárgy lebeg az állomás közelében.

    A furcsa esettel kapcsolatban a NASA nem adott ki semmilyen közleményt, csupán arról számolt be, hogy a két asztronauta űrsétája sikeres és komplikációmentes volt.

    Az amerikai űrkutatási hivatal beszámolója szerint mindvégig derűs hangulatban végezték a régóta halogatott munkát, közel 420 kilométerrel a Föld felszíne felett.


    Egyébként a két szakember feladata az volt, hogy a megbízhatatlan működése miatt tavaly decemberben kiiktatott, több mint 350 kilogramm tömegű ammóniapumpát egy újra cseréljék. Az eszköz mérete körülbelül egy kétajtós hűtőszekrényéhez hasonlítható, melyet Alexander Gerst és társa az ISS robotkarjának segítségével mintegy 12 perc alatt végleges tárolási helyére emelték.

    blikk